Ötödik nap - Jeruzsálem története

Jeruzsálem, te szent város! Isten kezed műve miatt büntet, de újra megkönyörül az igaz fiakon. Dicsőítsd az Urat, amint illik, és adj hálát az örökkévalóság Királyának. Akkor örömmel fölépíti benned megint templomát, boldoggá teszi mind a foglyokat, s szeretni fogja a szenvedőket, minden nemzedéken át, örökké. Ragyogó világosság támad a föld minden táján. Eljön számtalan nép, messziről, a föld határairól, hogy Urunk, Istenünk szent nevének közelében lakjék. Ajándékot hoznak a kezükben, ajándékot az ég Királyának. Nemzedék nemzedék nyomába lépve megtisztel öröménekével és a kiválasztott neve fennmarad nemzedékről nemzedékre. (...) Örülj és vigadj igaz fiaid miatt, mert összegyűjtik őket, és akkor dicsőítik az örökkévaló Urat. (...) Áldjad, lelkem, az Urat, a nagy Királyt! Hiszen Jeruzsálem újra fölépül, és az ő háza is minden időkre. (Tób 13,9-15)

Ha ez világon a föld kereksége alatt egy váras méltó a felmagasztalásra, arra a legérdemesebb Jeruzsálem Szent Városa. (Kiss István)

2019-es összeállításom Jeruzsálemről

Röviden a város mozgalmas és hullámzó történetéről, Gyürki László: "A Biblia földjén" c. könyve alapján.

A Kr. e. III. évezredben már lakott volt. 2000-1800 között Egyiptom fennhatósága alá tartozott. Dávid király hódította meg a várost Kr. e. 1000 körül. Megerősítette a várfalakat, palotát épített magának, majd ide hozatta a szövetség ládáját.  Ezzel Jeruzsálem vallási központ is lett. A szövetség ládája sátorban volt. Dávid templomot akart építeni, de az Úr nem engedte neki, így fia, Salamon építette fel a várostól északra lévő sziklás területen, a Morija hegyén (1Kir 9,15), ahol Ábrahám feláldozta Izsákot Istennek.

Miután Salamon halála után az ország kettészakadt és meggyengült. 598-ban Babilon királya, Nabukodonozor megostromolja a várost, fogságba viszi Júda királyát, Jojakint. Tíz év múlva Cidkija megtagadja az adót Babilon királyának és ez megpecsételi Jeruzsálem sorsát. Két évi ostrom után a város elesik, a babiloniak kifosztják és lerombolják, a nép fogságba kerül.

A fogságból 538-ban térhet vissza a nép a perzsa király Kürosz jóvoltából. Ő megengedte a zsidóknak hogy felépítsék a jeruzsálemi templomot. Ez 515-ben készült el, de sokkal szerényebb volt, mint a salamoni.

A szeleukida uralom idején, 169-ben IV. Antiokhosz epifánész kirabolta és megszentségtelenítette a templomot. Makkabeus Júdás 164-ben elfoglalja a város egy részét és helyreállítha a templomi áldozatokat (1Mak 4,36-56). Ennek emlékét őrzi a zsidó hanuka ünnepe. Erről bővebben (a Purim történetével együtt): Hanuka és Purim

Rövid ideig tartó függetlenség után Kr.e. 63-ban Pompejus foglalta el Jeruzsálemet, tíz évvel később pedig már Nagy Heródes Jeruzsálem ura, aki kiépíti az Antónia erődöt és Kr. e. 24-ben felépíti saját palotáját a Jaffa kapu mellett (ma Dávid tornyának nevezik). A fellegvár mai formájában a XIV. században épült és Szulejmán szultán 1532-ben restauráltatta. Megtalálhatók benne a hatalmas heródesi kövek. Heródes palotáját 3 torony védte, a Hippikosz, Phasael és a Mariamme (Heródes családtagjairól nevezte el a tornyokat). A második zsidó felkelés után, 135-ben majdnem teljesen elpusztilt. Ez a palota volt a római helytartók tartózkodási helye Kr.u. 6 óta, amikor Jeruzsálembe jöttek. A történészek és biblikusok egy része úgy véli, hogy ez volt a pretorium, ahol Pilátos halálra ítélte Jézust, mások szerint ez az Antonia erődben történt. Az első keresztény zarándokok úgy beszélnek erről az épületről, mint Dávid tornyáról és palotájáról. Nem tartották azonban a pretorium helyének. A bizánci korban remeték lakóhelye is volt.

Az Antónia erőd királyian fényűző volt. Innen az egész templomteret szemmel lehetett tartani, s nemcsak védelmére, hanem az esetleges lázadások elfojtására is alkalmas volt. A római helytartók idejében helyőrség is tartózkodott a várban, sőt, egyesek szerint maga a helytartó is, valahányszor Jeruzsálembe jött. Ezen a helyen vádolták Jézust a nép elöljárói, itt ítélte halálra Pilátus, itt történt Jézus megostorozása és kigúnyolása és innen indult a Kálváriára: Kajafástól a helytartóságra vezették Jézust. Kora reggel volt. Azok nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanokká ne legyenek, és így elkölthessék a húsvéti bárányt. (Jn 18,28) Titus császár 70-ben a templommal együtt az Antónia várat is leromboltatta.

Heródes legnagyobb vállalkozása a templom újjáépítése volt, amely Kr.e. 20-ban kezdődött, de teljesen csak kr. u. 63-ban fejeződött be, 7 évvel később azonba bekövetkezett az a nemzeti katasztrófa, mely Jeruzsálem és benne a templom pusztulását idézte elő: Titusz császár leverte a zsidók felkelését és megtiltotta a zsidóknak, hogy belépjenek Jeruzsálembe. A második zsidó felkelés után Hadrianus császár Jeruzsálemet római várossá alakította át. Ennek keleti kapuja az Antónia vár helyén állt, mai napig látható itt Hadriánus monumentális diadalíve, ami Aelia Capitolina keleti kapuja volt. Mivel azt gondolták, hogy ez a pretorium bejárata, a XVI. században Ecce homo ívnek nevezték el. 

A heródesi templom makettje (Izraeli múzeum)

Az Antónia erőd

Dávid tornya

Aelia Capitolina egykori főutcájának maradványai

Ecce homo ív (2019-es kép)

Nagy Konstantin idejében (307-337) a keresztények visszatelepedtek a városba. A Szentsír és Kálvária fölé, az Olajfák hegyén bazilika épült. 451-ben Jeruzsálem pátriárkai székhely lett, nagyon sok templom és kolostor épült itt.

A perzsák 614-ben elpusztították a várost, felgyújtották a templomokat. Ezután csak a legfontosabb szentélyeket sikerült helyreállítani. 638-ban már az arabok Jeruzsálem urai. Omár kalifa megengedte a keresztényeknek, hogy szabadon látogassák a szentsírt, a templomtér viszont a mohamedánok kezére került. 687-ben épült föl itt a sziklatemplom, 780-ban pedig az El-Aksza mecset.

Szikladóm

Távolban az El-Aksza mecset a templomhegyen, a Gallicantus templom felől

A keresztények a kezdődő üldözések miatt Nagy Károlyhoz fordultak segítségért. Ekkor egy újabb felvirágzás következett: kórházak, templomok épültek. 1009-ben az őrült Hakim szultán leromboltatta az összes szent helyen épült templomot. Ezután a keresztesek korszaka következett, akik 1099. július 15-én foglalták el a várost és helyreállították a templomokat. 1187-ben Jeruzsálem a törökök kezére került. A jelenlegi falakat Nagy Szulejmán (1494-1566) építette fel. Ő hat kaput vágatott a falun. Ezek közül 3 őrizte meg az eredeti formáját: a Damaszkusz-kapu, a Jaffa-kapu és a Sion-kapu. A többit gyakorlati okokból (pl az autós forgalom miatt) átalakították.

Jeruzsálem látképe az Olajfák hegyéről a Nagy Szulejmán építtette fal egy részével

A XIX. században a nyugati hatalmak gyakoroltak fennhatóságot a szent helyek felett. 1917-ben az angolok foglalták el Jeruzsálemet. 1920-ban Palesztina fővárosa lett az angol mandátum alatt. 1949 februárjában megosztották a várost Izrael és Jordánia között. 1967. júniusában a "hat napos háború" során Jeruzsálem újra egyesült. A határ, amely 1948 és 1967 között megosztotta Jeruzsálemet izraeliek és jordánok között , közvetlenül a Sion kapu előtt volt, ezért a háború, a golyólyukak nyomai ma is láthatóak rajta.

A Sion (Zion) kapu

Az evangéliumokban Jeruzsálem központi helyet foglal el: Jézus szenvedésének, halálának, feltámadásának, mennybemenetelének és az evangélium elterjedésének kiinduló helye. Jézus halálával Jeruzsálem szerepe befejeződött, amit a templom pusztulása is csak megerősített. Az igazi templom Krisztus, az igazi Jeruzsálem az Egyház (Gal 4,24-31).