Ötödik nap - első rész (2023.03.28.) - Jeruzsálem, Olajfák hegye

Mai zarándoklásunkat a Miatyánk templommal kezdtük az Olajfák hegyén. Hát minden elismerésem Szuhilnak, a sofőrünknek, aki azokon az emelkedős, kacskaringós, szűk utcákon ügyesen manőverezett azzal a hosszú busszal...

Az evangéliumok nem rögzítik pontosan, hogy Jézus hol tanította meg a Miatyánkot, elhangozhatott a hegyi beszéd alkalmával, de az Olajfák hegyén is. Itt kezdettől fogva tiszteltek egy barlangot, melyet Jézus a tanításával szentelt meg. A bizánci kori zarándokok beszámolnak egy templomról, amit Eleonának, Olajfák hegyi templomnak neveznek. A templomot Nagy Konstantin építtette a barlang fölé, ahol Jézus éjszakákat szokott tölteni és tanította apostolait a világ végéről. 940 körül a templom romokban volt. 1102-06 között a keresztesek kis kápolnát emeltek itt, ezután úgy tekintették, mint a helyet, „ahol Jézus írásba foglalta tanítványainak a Miatyánkot”. E hagyomány hátterében a Mk 11,25 áll: Virágvasárnap után a város felé tartva az Olajfák hegyén figyelmezette Jézus tanítványait: „amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket”. E szavakban a Miatyánk egyik kérése visszhangzik, ez a hagyomány az egész imádságot e helyhez kötötte. A korábbi Eleona a XI. századtól a Miatyánk helye. Későbbi hagyomány szerint az apostolok itt fogalmazták meg a hitvallást. A jeruzsálemi hagyomány ide helyezi az utolsó vacsora után mondott beszédet is (Jn 13,31-18,1).

1869-ben La Tour d'Auvergne hercegnő megvásárolta a Mennybemenetel kápolnájától délre eső területet és itt építtette föl 1868-ban a Miatyánk templomot egy zárdával, ahová kármelita nővérek költöztek. A templom előtere a pisai Camposanto mintájára épült.

1910-11-ben ásatások voltak ezen a területen. Megtalálták a konstantini templom alapját és a kolostor alatt a barlangot is. A konstantini templom 3 hajós bazilika volt. A barlangba 7 fokú lépcső vezetett le, amely 7m hosszú lehetett. A barlang szélességét nem lehetett megállapítani. 1927-ben restaurálták. Itt olvasható arám nyelven - ahogy azt Jézus elmondta - a Miatyánk. Mi pedig 4 éve magyarul, idén latinul imádkoztuk el.

2019

2023

Összeállításom a Miatyánk templomról

Miatyánk arámi nyelven, Sylwia Hazboun előadásában:

A karmelita kolostor árkádos folyosóján a Miatyánk 62 nyelven olvasható. A magyar nyelvű bent van a templomban. 1957-ben ide temették el az alapító hercegnő földi maradványait is.

Mielőtt belépnénk a kármeliták templomába, egy félbemaradt templomot látunk, ami olyan, mintha egy szabadtéri misézőhely lenne (én elsőnek annak néztem). Mint utána olvastam, 1920-ban kezdték el építeni ezt a templomot a franciák Jézus Szíve tiszteletére, de a munkák megszakadtak. És így maradt...

A kármelita templom főoltára. Jobbra a rács mögött vesznek részt a szentmisén a nővérek

A Miatyánk latinul a templom főoltára alatt.
A szembemiséző oltár miatt nehezen észrevehető, de Tibi kiszúrta 😊

A félbe maradt templom. 2019-ben csinálta ezt a képet Timi

Következő állomásunk a Dominus flevit, a Nemzetek temploma (Agónia bazilikája) és a Getszemáni kert volt. Elmentünk a mennybemenetel kápolnája mellett, ahol a mennybe visszatérő Krisztusra gondolhattunk. Az Olajfák hegyének meglátogatása zarándoklat és nem érdekesség, mert ennek a hegynek üzenete van számunkra.

Az arabok et-Tur-nak nevezik, ami a legkiválóbb hegyet jelenti. Egész sor láncolatból tevődik össze és folytatódik a Scopus hegyig. Legmagasabb része 818 m. Jeruzsálemtől a Kidron völgye választja el:

Az Olajfák hegye ősidőktől fogva az imádság helye volt. Az Ószövetségben is többször olvashatunk róla, az Újszövetségben pedig Jézus emlékével kapcsolatos, mi mint zarándokok az Ő lábnyomait keressük és tiszteljük itt. Jézus innen indult el virágvasárnap a Szent Városba (a mai napig hatalmas, pálmás körmenetek vannak itt a húsvét előtti vasárnapon), a hegy lejtőjén megsiratta Jeruzsálemet - ennek emlékére épült a Dominus Flevit (Az Úr sírt) könycsepp alakú kápolna, ahol a szentmisénket is tartottuk. Mikor Jézus Jeruzsálemben van, nappa a templomban tanít, az éjszakát pedig az Olajfák hegyén töltötte.

"Mikor közelebb érve megpillantotta a várost, sírva fakadt" (Lk 19,41)

Ezután Jézus megjövendölte a város pusztulását, mert az nem ismerte fel meglátogatása idejét.

A ferencesek csak 1891-ben adták a Dominus flevit nevet a kápolnának, amely azon a helyen épült, ahol Jézus megsiratta a szent várost. Ez a hely egy mecset romjaival szemben található. 1953-55 között végeztek itt ásatásokat és egy Kr.e. XVI-XIII. századi temető került elő, még a jebuziták idejéből, illetve egy római kori és egy zsidó-keresztény temető is.

1954-ben mozaik töredékek kerületek elő egy kápolnából, amely a VII. és a IX. sz. között állt itt (a mozaikok az alábbi képeken is láthatók). Csak az apszisa maradt meg jó állapotban. Ennek a helyére emelték a ferencesek A. Barluzzi tervei alapján kápolnájukat, amely kívülről könnycseppre hasonlít. Itt tartottuk a szentmisénket.

Az oltár előtt egy nagy ablak van, amely a városra néz. Ha a miséző pap szabályosan (tehát nem a néppel szemben) misézik, akkor maga előtt látja egész Jeruzsálemet, főleg a templomteret. Jézus szavai a város pusztulásáról ezen a helyen még megdöbbentőbbek. Jézus gyönyörködve nézhette Jeruzsálemet, szép templomát, büszke falait, kapuit. Ez volt az Ő városa, amely azonban nem fogadta el Őt. Jézus ezért rendül meg, ezért könnyezik, mert előre látja pusztulását. A béke városa nem ismerte föl a Békét, amikor eljött hozzá. Nekem csak pár percig volt lehetőségem a szentmise után elmerülni a város csodálatos látványában, ami ma is gyönyörű. Most is állítom, hgy nincs szebb város Jeruzsálemnél.

A Dominus Flevit azonban nemcsak szomorúságra, hanem örömre is hangol. Megelevenedik előttünk az Új Jeruzsálem látomása, mely "szép, mint a vőlegényének felékesített menyasszony". Ide készülünk mindnyájan, ennek a városnak polgárai szeretnénk lenni.

"Belülről, az üvegen keresztül, az üveg közepén lévő kereszt mögött élettelenné válva, de mégis mintha uralkodni akarna a mecset aranyló kupolája" (Korzenszky Richárd OSB)

Virágvasárnap eseményeit a Harpa Dei videójának segítségével eleveníthetjük fel:

A Dominus flevit kápolnánál fájdalom és reménység találkozik, mint az Olajfák hegyének egyéb emlékeinél is: haláltusával és megdicsőüléssel, szenvedéssel és mennybemenetellel, mint egy szép szárnyasoltár sokszínű képeivel. Tovább menve, az Olajfák hegyének lejtőjén van egy bekerített terület, ide jöttünk be a vastag törzsű, vékony ágú olajfák közé. A vérrel verejtékezés helye ez. Az utolsó éjjelen talán legfájalmasabb szenvedését vállalta értünk az Úr ezen a helyen. Az emberi természet borzad a haláltól, a győzelem isteni titka pedig az Atya akaratában való megnyugvás... Ez sokunknak erőt adhat, akik különböző gondokkal, bajokkal, megmagyarázhatatlan szenvedésekkel, betegségekkel küzdünk és amikre nincsenek kész válaszok, hogy miért... A tanítványok elalszanak, majd jön az áruló, Jézust elfogják és a főpaphoz viszik. A tanítványok elfutnak...

A "Getszemáni" név héber szóból származik: gat=prés, semanim=olaj. Jelentése tehát: olajprés kertje. Jézus idejében egy major állt itt, amelyben olajsajtoló volt. Ezzel szokták az olajfa magvát préselni. Jézus ismerhette a major tulajdonosát, hiszen az evangéliumok többször említik, hogy szokása volt ide járni. (Lk 22,39; Jn 18,2).

A ferencesek 1666-ban vették meg ezt a helyet. A bizánci elemekkel díszített kerítés mögött 8 ősi olajfa található (az olajfák 2000 évig is elélnek). Jeruzsálem ostromakor Titusz kivágatta a város körül lévő fákat, de az olajfák nem halnak meg, gyökereik újra kihajtanak. Ezek a fák vagy látták a haláltusáját vívó Jézust, vagy ama ősi fák gyökereiből hajtottak ki. A hívek mindig nagy tisztelettel vették körül őket, a ferencesek pedig körbekerítették. Érdekesség, hogy van itt egy olajfa, amit VI. Pál pápa ültetett 1964-ben - ő volt az első pápa aki a Szentföldre zarándokolt. És van egy egészen kicsi, 2014-ben Ferenc pápa által ültetett is. Az olajág a béke jelképe, ezt jelzi az egyik fa alatt kövekből kirakott Peace felirat.

Ezután beléptünk az agónia bazilikájába, vagy más néven nemzetek templomába. Az első név arra utal, hogy e templom azon a helyen épült, ahol Jézus értünk vérrel verejtékezett, a másik név pedig arra, hogy nagyon sok ország adományából épült. Főbejárata fölött timpanon, mozaikszerű homlokzattal. Odabent félhomály, látogatók nyüzsgése. Elcsendesedni most nem lehet. A templom hangulata, a viola színű alabástrom ablakok, melyek megtörik a fényt, a nagycsütörtök éjjel holdvilágos éjszakáját idézik. A főoltár a szikla fölött áll, amelyen a hagyomány szerint az Úr haláltusáját vívva vért izzadt. Ennek emlékére július 1.-jén, Jézus Szent Vérének ünnepén mindig piros rózsaszirmokkal hintik meg a sziklát.

A XIX. sz. végén a ferencesek ásatásokat végeztek ezen a területen, amikor is előkerültek egy középkori, keresztes templom maradványai, alatta pedig egy IV. századi bizánci templom, háromhajós gyönyörű bazilika romjai is, melyet I. Theodosius császár épített. 1919-ben az új templomot a középkori helyére akarták építeni, de mikor előkerültek a bizánci templom romjai is, A. Barluzzi átdolgozta a terveket és az új templom a bizánci bazilika vonalait követi. A templomot 1924-ben szentelték fel.

A központi apszis mozaikja, a Getszemáni kertben vérrel verejtékező Jézus alakja, Muzsinszki Nagy Endre alkotása, a magyar hívek ajándéka (a magyar címert is megtaláljuk rajta). A mozaik a félő, szorongó Urat ábrázolja teljes elhagyatottságában. Az apostolok alszanak, a vigasztaló angyal még messze van. A bal oldali apszisban Judás árulását, a jobb oldaliban pedig Jézus elfogását ábrázolta a művész. Felejthetetlen itt elmélkedni a fájdalmas olvasó első titkáról: qui pro nobis sanguine sudavit - aki érettünk vérrel verejtékezett. A nagy tömeg és nyüzsgés miatt, ráadásul egy spanyol nyelvű szentmisét is tartottak épp, nem volt alkalom nagyon elmélyedni, elcsendesedni...