Harmadik nap (2023.03.26) - Caesarea, Kármel hegy, Haifa, Akko

Reggel  a tengerparti Cezáreába indultunk. Ez eredetileg nem volt benne a programban, az én kérésemre került bele, hiszen ez az egykor fényes tengerparti kikötőváros Péter és Pál apostolok tevékenységének tanúja, mindamellett a tenger látványa, a hullámok hangja önmagában is pihentető és nyugtató hatású a testünkre, lelkünkre, még egy videó felvételről is - ezért is szúrok be egyet 😊.

"Heródes városa ez a rom-város, palotával, amfiteátrummal, kék - valószínűtlenül kék - tengerrel a háttérben. Metsző, éles árnyékok mindenütt. Az antik világ romjai itt a lábunk alatt, szó szerint. Amott a tengerbe nyúló kikötő hatalmas emelődaruinak sora, itt közvetlenül pedig a fövenyen kagylók megszámlálhatatlan serege, odébb sziklák, habzó vízzel a sziklák tövében, a szikla mellett szinte fekete, majd zöld színre vált, azután elkékül" (Korzenszky Richárd OSB).

Kr. e. a IV. században Caesarea kis kikötő volt csupán, amit Nagy Heródes virágoztatott fel és építette újjá színházzal, hippodrommal és Augustus császár tiszteletére épült templommal. Heródes a császár tiszteletére Cezáreának nevezte el a várost. Helyzeténél fogva hamarosan elhomályosította magát Jeruzsálemet is, és a római helytartók székhelye lett. Innen csak az ünnepekre mentek föl a helytartók Jeruzsálembe.

Cezárea makettje

Cezárea földrajzi és politikai helyzeténél fogva jelentős szerepet játszott a kereszténység Palesztinán kívüli elterjedésében is. A Szentlélek indítására Péter apostol ebben a városban kereszteli meg Kornéliusz századost, az első pogányt, és fogadja be az Egyházba (ApCsel 10). Fülöp diakónus prédikál Cezáreában (ApCsel 8,40).

Pál apostol is többször megjelent a városban missziós útjai során. Mielőtt Pál visszatér Jeruzsálembe, néhány napot Cezáreában tölt, Fülöp diakónus házában. Itt Agabus próféta megjövendöli Pálnak, hogy Jeruzsálemben fogság lesz a sorsa. Így is történt, s rövid idő múlva már mint foglyot hozták Cezáreába (ApCsel 21,11; 23,23). itt töltött azután két évet fogságban, s innen vitték hajón Rómába (ApCsel 23-25).

Cezárea Vespasianus idejében római kolónia rangra emelkedett, s a zsidó felkelés leverése után Titusz itt ünnepelte győzelmét.

Cezárea a kereszténységnek jelentős központja lett és a II. sz. végétől püspökség is. Híres keresztény iskola működött itt, s a városban volt egész Kelet egyik legjelentősebb könyvtára. Itt szentelték pappá Origenészt és Szent Sándor püspök-vértanút (+252).

A város a bizánci korban is megőrizte jelentőségét. 614-ben a perzsák, 639-ben pedig az arabok kezére került. Elpusztult híres könyvtára és elvesztette vallási befolyását is. A keresztesek 1101-ben foglalták el. Szent Lajos király fallal vette körül a várost, s elkezdte építeni a katedrálist, amely azonban már nem készült el.

A várost kétszer is elfoglalták a keresztesektől, míg végül Bajbarsz szultán teljesen leromboltatta. Ezután anyagát széthordták, és helyét lassan betemette a homok.

1958 nyarán olasz régészek a színház romjainál 80 cm magas és 60 cm széles követ találtak, amelyen Tiberius császár és Pontius Pilatus helytartó neve olvasható (a kő másolata látható a színház mellett). Ez az első írásos emlék arról, hogy Pilátus helytartó volt Júdeában.

Ezután a Kármel-hegyi Stella Maris monostorba mentünk, ahol a szentmisénk volt. A Kármel-hegy először is Illés prófétáról híres, aki itt bizonyította be, hogy az Úr az igaz Isten:

„Uram, Ábrahám, Izsák és Izrael Istene! Nyilvánítsd ki a mai napon, hogy te vagy az Isten Izraelben, én a te szolgád vagyok, s ezeket mind a te szavadra teszem! 37Hallgass meg, Uram, hallgass meg! Engedd, hogy ez a nép fölismerje: te, az Úr vagy az Isten, te téríted meg a szívét.” (1Kir 18,36-37)

A kármelita szerzetesek évszázadokon át abban a meggyőződésben éltek, hogy a rend atyja és alapítója Illés próféta volt. A történetkritikai kutatások során világossá vált, hogy ez az álláspont nem tartható. Szent Illés azonban, ezzel együtt, meghatározó alakja a Kármel lelkiségének. Magatartása modell-értékű a szerzetesek számára, hiszen Illés Isten barátjaként az Ő színe előtt áll és közbenjár a népért.

A rendre vonatkozó első történelmileg megfogható adat a kármeliták Regulája, melyet 1206 és 1214 között Albert jeruzsálemi latin pátriárka adott a testvéreknek, akiket a Kármelhegyi Boldogságos Szűz Mária testvéreiként kezdtek hívni. A keresztes hadjáratok idején nyugati zarándokok csatlakoztak a keleti remetékhez, akik akkoriban már a hegyen éltek. A hely és a remeték lelki kisugárzásától megérintve a zarándokok szintén szemlélődő életet akartak élni. Ez arra indította őket, hogy letelepedjenek, és a már ott élő remetékhez csatlakozzanak. Így alakult meg a kármelita rend. A „Kármelhegyi Szűz Mária Rendje” cím először IV. Ince pápa 1252. január 13-án keltezett levelében jelenik meg. 1291-ben a szaracénok elűzték a kármelitákat a Szentföldről, így vissza kellett térniük Európába. A pápa a Kármelhegyi Boldogságos Szűz Mária testvéreit a kolduló rendek sorába iktatta, mert az 1215-ös Lateráni Zsinat megtiltotta új rendek alapítását. A testvérek élete ettől kezdve egyre inkább az apostolkodás felé mozdult el (lelkipásztorkodás, tanítás).

A francia király támogatásával a karmeliták 1827-től visszatértek és újjáépítették a kolostort és a templomot. A templomot 1836-ban szentelték fel, a kolostort 1846-ban. A kolostornak vastag falai vannak és úgy néz ki, mintha vár lenne. A négyszögletes épület közepén van a Kármelhegyi Boldogasszony temploma. Alapja görög kereszt és kupola fedi.

A főoltár fölött áll a Skapulárés Boldogasszony szép szobra.

A szentély alatt barlang található, amelybe 5 lépcsőfok vezet le. Az oltáron Illés próféta szobra látható, a bejárat fölötti felirat pedig arról tájékoztat bennünket, hogy ez volt a próféta egyik tartózkodási helye.

Ez a kolostor az egész kármelita rend szellemi központja. Különböző nemzetiségű szerzetesek élnek itt, köztük egy magyar is. A templomot és a barlangokat különböző vallású zarándokok látogatják, akik imádkoznak azokon a helyeken, ahol Illés próféta élt.

Kevésbé ismert tény, hogy Izrael nemcsak a három nagy világvallás fontos helyszíne, hanem itt található az iráni eredetű bahai vallás központja is. A tengerparti Haifában található Bahái Szentélyt és az azt övező csodálatos parkot 2008-ban az UNESCO Világörökség részévé választották. A Bahai kertet sokan a világ egyik legszebb kertjének tartják. Ezt csodálhattuk meg a szentmise után. 

A mai nap utolsó állomása Akko városa volt, ami 16 kilóméterre van Haifától. Az UNESCO világ örökség része Akko (a késő ókorban Ptolemaiosz - az ApCsel is így említi) a világ egyik legrégebbi, folyamatosan lakott városa, amely legjobban megőrizte keleti jellegét. Ma kb. 50 ezer lakosa van, főleg zsidók. Arabok is élnek itt, délután kiszúrtuk a müezzint is 😊

A város története egészen Kr. előtt a XIX. századra nyúlik vissza, de jelentősége a keresztesek idejében volt a legnagyobb. A települést a korai bronz korban, a Kr. előtti harmadik évezredben alapították. A héber Biblia, a Tóra szerint Akkó volt az egyik olyan település, ahonnak a zsidók nem űzték el az ott élő kánaánita népeket. Később a területet az Áser törzs tulajdonaként tartották számon, majd - a történetíró Josephus Flavius szerint - egy Salamon király által kiküldött kormányzó uralkodott itt. Az i.e. 532 től az i.e. 332-ben bekövetkezett görög uralomig Akko perzsa uralom alatt volt. Nagy Heródes Kr.e. 30-ban itt fogadta Augustus római császárt. Szent Pál harmadik apostoli útja alkalmával egy napot töltött itt (ApCsel 21,7). 636-ban az arabok kezére került. A keresztesek csak öt évvel Jeruzsálem elfoglalása után 1104-ben tudták bevenni a várost, Saint Jean d’Acre-nak nevezték el és hadikikötővé építették. Szaladin szultán 1187-ben elfoglalta tőlük a várost, de csak 4 évre, mert utána újból a kereszteseké lett. Ezután Akko egy századig a legnagyobb virágzásnak örvendett, a keresztesek központja volt. Ennek nyoma a vár, amit megnéztünk. Sorsa 1291-ben megpecsételődött: Melek al-Aszraf szultán kétszázezres hadsereggel elfoglalta. A város romhalmazzá vált és csak a XVIII. században kezdett újra benépesedni. 1799-ben Napóleon sikertelenül ostromolta meg, majd később az egyiptomiak és a törökök harcoltak érte sikertelenül. Az izraeli hadsereg 1948-ban foglalta el a várost és visszaadta neki a régi bibliai Akko nevet.

Assisi Szent Ferenc 1219-ben Akkóban alapította meg az első palesztinai rendházát. Ő volt az igazi "fegyver nélküli keresztes lovag", aki 800 éve kezdte Akkóban békés hadjáratát és számos szent helyet mentett meg a pusztulástól és őrzött meg az utókor számára.

A keresztesek föld alatti várát néztük meg. XII.-XIII. századi termek, amiket folyamatosan ásnak ki és restaurálnak. A város szintje a keresztes kor óta 7-8 métert emelkedett, ezért kerültek ezek a termek a föld alá.

Ezután elmentünk ebédelni, az izraeli konyha továbbra is fenséges 😋

Véhezetül tettünk egy kis sétát a hangulatos városban és hajókáztunk egyet a tengeren (ami nem volt benne a programban), ami azért elég kalandos volt, ahogy a mellékelt videó is mutatja 😀