Negyedik nap - második rész (2023.03.27) - Tábor hegy, Szent Sír bazilika

A Tábor-hegy Észak-Izraelben, a Jezrael síkságból kúpszerűen kiemelkedő hegy Názárettől 34 kilóméterre. Ezt a hegyet már az ószövetségi zsidó törzsek is szent helyként tisztelték. Mohamedán településeken át kígyózik az út, meredeken egyre följebb. Mecsetek, minaretek emelkednek. Útközben megbédeltünk, egy - európai nyelven - pizzériának látszó kajáldában, de nem csak pizzát lehetett kapni 😊

A Tábor-hegy 588 m magas, régen 4340 lépcsőfokon jártak fel a zarándokok a tetejére. Ma keskeny szerpentin vezet északnyugati oldalán a magaslatra, ezért csak taxikkal vagy kisbuszokkal lehet felmenni. Tölgyfák, szentjánoskenyérfák, terebintek és más fák koszorúzzák - a bejáratnál pl. egy babérfát láttunk, ami itt őshonos (nálunk csak dézsás növényként tartható). 

A hegyhez igen sok történelmi esemény fűződik. Ez a hegy volt Isszakár és Zebulon törzsének határa. A bírák korában itt gyűlt össze Debóra és Bárák vezetése alatt az izraeli sereg és megütközött a kánaániakkal, akiknek vezére Sisera volt. Izrael fiai fényes győzelmet arattak fölöttük (Bír 4-5). Innen ered a siserahad kifejezés, ami garázda, gyülevész sereget, lármás, zsibongó embercsoportot jelent. A bibliai Sisera hadaival húsz éven át sanyargatta Izraelt. A szó második jelentése a tájnyelvi sisereg (‘sistereg, bizsereg, nyüzsög’) ige beleértésével magyarázható.

A próféták könyvében is szerepel a Tábor-hegy: Jeremiás a babiloni királyt, Nabukodonozort hasonlítja hozzá (Jer 46,18: Amint igaz, hogy élek – mondja a Király, akinek a Seregek Ura a neve –, mint a Tábor a hegyek között, és mint a Kármel a tengerpart fölött, úgy vonul ki ellene valaki.). A 89. zsoltárban olvassuk: Tied az ég és tied a föld, a földkerekség minden bősége, hiszen te alkottad. Észak és Dél a te műved, a Tábor és a Hermon téged dicsőít. Karodban hatalom van, kezed erős, jobbod fölemelve. (12-14. vers). Szent Jeromos azt írta róla: "mira rotunditas" - csodálatos gömbölydedség.

Az evangélisták nem nevezik meg a hegyet ahol Jézus színében elváltozott. A III. századig visszamenő hagyomány azonban a Tábor hegyét tartja a színeváltozás hegyének. Már a IV. században híres zarándokhely volt, a VI. században pedig püspöki székhely lett. A piecenzai zarándok 570-ben három bazilikát talált a hegyen. A gall Arkulf püspök 670-ben sok szerzetesről beszél, egy, a IX. századból való irat pedig négy templomról és egy kolostorról tesz említést.

A keresztesek idejében a bencésekre bízták a Tábor-hegyet, akik megnagyobbították és megszépítették a színeváltozás templomát. Szaladin szultán 1187-ben elfoglalta a hegyet, majd a XIII. században a damaszkuszi Melek el-Adel szultán nagy erődítményt épített a hegytetőn, melynek maradványai ma is láthatók. 1228-ban magyar pálosok jöttek a Tábor-hegyére.

1263-ban Bajbarsz szultán parancsára a Tábor-hegy összes szentélyét lerombolták, a szerzeteseket pedig megölték 😔. A szent hegy ezután 400 évig elhagyatott maradt. Csak ritkán merte megközelíteni egy-egy merész zarándok. A ferencesek 1631-ben telepedtek meg újra a romok között. Ma konventjük és vendégházuk van a Tábor-hegyen. 1924-ben a hely szentségéhez méltó bazilikát építettek. A templom tervezője, Antonio Barluzzi román-szír stílusú templomot tervezett, amely stílus a IV-VII. században virágzott. A templom boltíve gazdagon díszített. A bejáratnál vas rácsozat alatt látható a keresztesek szentélyének lépcsőlejárata. Ezt az építész sokkal előbbre helyezte, az Úr színeváltozásának kriptájába, amelybe 12 lépcső vezet le. Ezek a lépcsők olyan szélesek, mint maga a főhajó. A bazilika különlegessége a két tornyot összekötő, boltíves kapu.

Akasztják a hóhért 😂

Egy ősi templom padlómozaikja

Az alsó templom közepén található a régi bizánci szentély köveiből készült oltár. Körben a falon láthatók a bizánci és a keresztes templom köveinek maradványai. A falakon négy modern mozaik látható, amelyek az Úr "színeváltozásait" jelenítik meg: születésében, az Eucharisztiában, szenvedésében és halálában, végül feltámadásában. Itt volt a szentmisénk is.

A színes ablakokon különböző szimbólumok láthatók, köztük a halhatatlanságot jelképező pávák. A kripta fölött emelkedik a bazilika apszisa, amely három oltárral zárja le a hajót. A középső a színeváltozásnak van szentelve és egy nagy mozaik emlékeztet az evangéliumi elbeszélésre (Mt 17,1-8).

Mózes és Illés kápolnája Péter kívánságára emlékeztet: építsünk itt három sátrat... Mózes kápolnájának padlóján a bizánci korból való templom mozaikjai láthatók. Illés kápolnájában a freskó a próféta életéből vett eseményt ábrázol: a Kármel-hegyén Baál papjai fölött aratott győzelmét. Itt is bizánci korból való mozaikok találhatók.

Ha kijövünk a bazilikából, a régi bencés kolostor romjait nézhetjük meg. Délkeletre bizánci mozaikokat és a szaracén torony maradványait láthatjuk. A romok között sétálva nem is tudtam, hogy itt magyar szerzetesek is dolgoztak és dicsérték az Urat, elmélkedtek a színeváltozás titkán, s akiknek vére ezeket a bástyákat öntözte... A kilátás a hegyről gyönyörű. Órákig el lehetne itt elmélkedni...

Uram, jó nekünk itt lenni!

A közeledben, 

a szent helyeken, ahol megelevenedik az evangélium.

Uram, jó nekünk itt lenni!

S az órák perceknek tűnhetnek a jelenlétedben...

Uram, jó nekünk itt lenni!

Adj erőt, ha vissza kell mennünk a szürke hétköznapokba,

hogy ne csüggedjünk el...

Uram, jó nekünk itt lenni!

Légy velünk akkor is amikor nem dicsőséges Arcodat mutatod, hanem amikor a kereszt súlya nehezedik Rád és ránk!

Köszönöm, hogy mindig velem vagy!

"Más a Tábor-hegy a valóságban, s más a képeken. Mégis... A lényeg ugyanaz, S innen föntről, a kilátóról összezsugorodnak a völgy házai, az utak, az emberek. Mások az arányok. S ezt jó volna soha el nem felejteni. Ez nem lenézése a valóságnak, csupán az arányok helyes felismerése". (Korzenszky Richárd OSB)

Tábor-hegyi pillanatképek

Az eredeti programban nem szerepelt, de a Tábor hegy után még betértünk Jeruzsálembe, hogy megnézzük Krisztus sírját, mert abban bíztunk, hogy az esti órákban már kevesebben lesznek és nem kell annyit várakozni.

Kiss István XVII. századi ferences Jeruzsálemi utazás c. könyvében írja: "Ha ez világon a föld keresksége alatt egy váras méltó a felmagasztalásra, arra legérdemesebb Jeruzsálem Szent Városa". És tényleg. A legszebb város, amit életemben valaha láttam. A városról majd egy másik bejegyzésben bővebben írok, most csak a szent sírra szorítkozom, mert ezen a napon csak ezt néztük meg, illetve a Golgotát.

A keresztes korig a Szent Sír templomot Anasztaszisznak (Feltámadás) nevezték, csak utána hívták Szentsír bazilikának. A helyi keresztények azonban a mai napig a Feltámadás bazilikájának nevezik. Bejárata előtt kis udvar található. Maga a bejárat nem hasonlít egy templom ajtajához. Évszázadok során igen sok viszontagságot, számtalan pusztítást és újjáépítést ért meg. Ugyanezt mondhatjuk a belsejéről is, amely első látásra talán csalódást okoz a zarándoknak - a templom nem túl szép és egyáltalán nem is néz ki úgy, mint egy templom.

A Feltámadás bazilikája az évszázadok során különböző épületekkel lett körülvéve. A Kálvária szikláján egy kápolnát találunk, amelyhez két lépcső vezet. A sír ma már nem egy kővel elzárható üreg, hanem inkább egy mauzóleumra hasonlít. A Kálvária és a Szentsír mintegy 40 méterre van egymástól - egyetlen bazilikában.

Nagyhét előtt különösen is jó volt itt járni, a legjobb felkészülés volt ez a húsvéti Szent Három napra, hiszen kereszténységünk, egyházi évünk legszentebb eseményeinek tanúja ez a hely: Krisztus halálának és feltámadásának.

A keresztények mindig féltve őrizték a legszentebb helyeket, amelyekhez megváltásunk eseményei fűződnek. A második zsidó felkelés után Hadrianus császár, hogy a keresztényeket elriassza a szent helyektől, pogány várossá építette ki Jeruzsálemet Aelia Capitolina néven. Ezért a Golgota egyenlőtlen talaját feltöltette, és rajta Jupiter tiszteletére templomot építtetett, a Golgota sziklájára pedig Vénusz szobrot tetetett. A Golgota és a Szent Sír így a föld alá kerültek, egészen Nagy Konstantin koráig. Ekkor megtisztították a szent helyeket és érintetlenül került elő a Golgota és a Szent Sír. Ezután a császár elhatározta, hogy a "világ legcsodálatosabb helyéhez méltó" emlékművet emeltet ide - ezt írta Makariosznak, Jeruzsálem püspökének. Hadrianus császár pont az ellenkezőjét érte el, amit akart - az elriasztás lett a bizonyíték arra, hogy azokon a helyeken vannak a leresztények legszentebb helyei.

Az evangéliumok szerint a keresztrefeszítés egy sziklás dombon történt a városfalon kívül. Ennek a közelében volt a kert a sziklába vágott új sírbolttal. Ma viszont mindez az óváros szívében található. A bazilikában 1961-ben szondázást végeztek, mely kimutatta, hogy a száműzetés előtt (Kr. e. 587) kőbányának használták ezt a helyet. Később feltöltődött és így keletkezett maga a kert is, amelyről Szent János beszél. Itt emelkedett a Kálvária mintegy 10 méterrel magasabbra a kőbánya legmélyebb részétől. Ez is feltöltődött és csak a tetején tűnt elő a sziklás domb, amely koponyához hasonlított. Talán innen kapta a Golgota, a Koponya-hely nevet. Ez a felület elég volt ahhoz, hogy rajta három bitófát helyezzenek el.

A kert magánterület, a Kálvária pedig közterület volt. A kertben volt Jézus sírja, melyet nagy Konstantin idejében elválasztottak a sziklás domboldaltól s gömbölyded formára metszettek, a környéket pedig egy szintre mélyítették a sír aljával. Az így keletkezett területen fényes, kupolával fedett síremléket emeltek és Anasztaszisznak nevezték el. Konstantin építészei eltüntették a Vénusz templomot és Aeila Capitolina fórumát, hogy felállíthassák azt az épületet, amely a Kálváriát és a szent Sírt foglalta magában. A Nagy Konstantin idejében készült bazilika alatt lévő helyek tehát megegyeznek az evangéliumok elbeszéléseivel. Az ásatások megerősítették, hogy a Kálvária és a Szent Sír a városon kívül voltak.

A rotonda előtt keletre egy átrium készült, amely körülvette a Kálváriát. A hívek számára az öthajós Martürion vagy Passio bazilika épült, mely Jeruzsálem főútjára, a cardo maximusra nyílott. Alatta volt az altemplom, amelyben szent Ilona megtalálta a szent keresztet.

Az első zarándokok úgy írják le a Golgotát, hogy a szabad ég alatt van és ezüst rács veszi körül.

A Nagy Konstantin által épített fényes templom 336-614-ig állt. Ekkor a perzsák a többi szentéllyel együtt felgyújtották. Hamar újjáépítették, de a konstantini épületeket csak részben tudták visszaállítani. 1009-ben a részben helyreállított szentélyekre újabb szomorú sors várt: Hakim kalifa elrendelte a Szentföld minden szentélyének lerombolását. Lerombolták a szentsír bazilika falait, majd miután a síremlék sziklájával szemben tehetetlenek voltak, tüzet raktak köréje és az Úr sírja összeomlott. A kőpadot nem tudták megsemmisíteni.

Ezután a bizánci császár, Konstantin Monomachosz alatt elkészült immár a harmadik épület az Úr sírja fölé. Ekkor csak az Anasztaszisz körtemplomát építették újjá. Ehhez csatlakozott a Szent Ilona kápolna, továbbá dél felől a Golgota kápolna.

A keresztesek 1099-ben foglalták el Jeruzsálemet és a főbb szentélyeket egy nagy közös épületbe foglalták bele. A körtemplomhoz kereszthajót építettek, melynek déli szárnya magába foglalta a magasabban lévő Golgota kápolnát. Jézus sírját kápolnával vették körül. A hajó belsejében nem voltak falak, így a Golgotát és a Szentsírt egyetlen pillantással át lehetett tekinteni.

A keresztesek templomát 1808-ben tűzvész pusztította el. Beszakadt a körtemplom kupolája. A Golgotát sikerült megmenteni a tűztől.

Ezután a görögök jogot nyertek a szultántól, hogy egyedül építsék fel a bazilikát. Az oszlopokat súlyos pillérekkel helyettesítették, a kórust pedig egészen külön templommá alakították át. A diadalívet fallal helyettesítették, amely eltakarja a kórust. A régi templom fensége teljesen elveszett. A kupola csak 50 évig állt, ekkor majdnem leszakadt, így 1869-ben új, vaslemezes kupolával helyettesítették. Az 1927-es földrengés után acélszerkezettel újították fel a kupolát. 1961-ben kezdték el újra restaurálni, azóta is folyamatban van, 2016-ban felnyitották Krisztus sírját, 2022-ben a padlót kezdték el felújítani.

A Szent sír bazilika története egyetlen képen

Érdekesség: Krisztus sírjának története

Krisztus sírjának felnyitása több száz év után (2016):

A hívő keresztény számára a világ legmagasztosabb helye a Kálvária kápolnája, ami 5m magasan van a bazilika szintjétől. A Golgota szikláját Nagy Konstantin építészei megfaragták, de a kápolnának csak a negyede van a sziklán. A kápolna déli fele a ferenceseké (itt van a keresztút tizenegyedik állomása), az északi az ortodoxoké. Itt az oltár alatt egy aranyozott körlap van, közepén egy lyukkal, melybe kb. könyékig bele lehet nyúlni és meg lehet érinteni a sziklát, melyen egykor Krisztus keresztje állt.

A két kápolna között van a Fájdalmas Szűz oltára. A benne lévő szobrot 1788-ban Lisszabonból hozták. Kiss István ferences szerzetes (1733-1798) már láthatta ezt a kis oltárt, mert "Jeruzsálemi utazás" c. úti naplójában így ír róla: "Oly igazán ki vagyon itt írva a keseredett Szent Szűz fájdalmas képe, hogy mihelyst reá tekintettem, hasadozott szívem, könnyezett a szemem. Ezen oltárka előtt arcra borultam, hálákat adván a kegyelmes Istennek, hogy a világnak és a föld kerekségének legszentebb helyén és hegyén vagyok, melyet az úr Jézus drágalátos vére megfestett és megszentelt."

Itt döbbenünk rá, hogy azon a szent helyen állunk, ahol beteljesedett Izajás próféta jövendölése: "a mi betegségeinket viselte és a mi fájdalmaink nehezedtek rá... a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze" (Iz 53,4-5). "Szent Isten - írja Kiss István - Mi nagy buzgóság örvendezteti a felszentelt pátereket és ájtatos szerzetes frátereket, midőn minduntalan tisztelhetik a Kálvária szent hegyén azon szent helyet, ahol a keresztfa letétetett és a világon a legártatlanabb bárány, a legbölcsebb férfiú, a legékesebb, legtisztább, legszentebb megtestesült Ige, a Szűz Anyjának 33 esztendős és három hónapi szerelmes egy Fia a keresztre szegeztetett, azután a kereszttel együtt a kősziklás hegyen, a világ közepén felemeltetett."

Elmélkedés a Golgotán, Sylwia Hazboun-tól, aki egy palesztin keresztény férfi lengyel felesége. Az elején arámi nyelven, a végén lengyelül énekel. A fordítást a videó alatt olvashatjátok:

Yashua, Yashua, a szívem telve van szomorúsággal.

Yashua, Yashua jóságodért halállal fizettek.

Most az ő bűneikért szenvedsz.

Hoooooo 

Kiválosztatták ezt az éjszakát,

nem tudva hogy Te vagy az ő reményük.

A kereszten függsz ártatlanul

és senki sem akadályozta meg őket.

Az összetört szívű Isten...

A kereszten függsz ártatlanul

és senki sem akadályozta meg őket.

Az összetört szívű Isten...

Bocsáss meg nekik, bocsáss meg nekik, óóóóóó...

Ugyanezt még 1x megismétli.

Ha lejövünk a szent helyről, egy keskeny folyosóra érünk, amely a Kálvária kápolnája alá nyúlik. Ez Ádám kápolnája. Itt látható az a repedés a Golgota szikláján, mely a hagyomány szerint Jézus halálakor keletkezett földrengés miatt.

"Egy kevéssé távulabb az a hely vagyon, ahol szent teste fűszerszámmal és drága kenettel tisztelettel megkenettetett." (Kiss István). Ádám kápolnájának bejárata mellett és a főbejárattal szemben található a megkenés köve, egy csiszolt, piros kőlap, melyet mécsesek világítanak meg. A hagyomány szerint ezen a helyen mosták meg Jézus testét, miután levették a keresztről, majd illatszerekkel kenték meg. A bizánci korban oratórium állt itt, amely a keresztesek idején szünt meg. Ez a kőlap a két legszentebb hely - a Kálvária és Jézus sírja - között emlékeztet a szenvedésből a dicsőségbe való átmenetre: "Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni" (Jn 19,40). Arimateai Józsefé volt a sír, ő vette meg a gyolcsot, Nikodémus pedig mirha és aloé keveréket hozott.

Ehhez nem messze a szent koporsó, melyben az Úr Jézus holtteste harmadnapig eltemettetett (Kiss István).  A Kálváriától 15-20 méterre északnyugatra volt a kert, melyben Arimateai József elkészíttette családi sírboltját. Ez lett Jézus fájdalmas útjának befejezése és megdicsőülésének kezdete. Nem véletlenül állnak itt hosszú sorok, hogy a világ minden tájáról érkező keresztények csak egyetlen percre bejussanak ide.

A Szent Sír épülete az 1808-as tűzvész után nyerte el mostani formáját. Jézus síremléke 8,30 m hosszú, 5 m széles és 5 m magas.

Jézus sírja az evangéliumok leírása szerint ún. teknősír volt. A sírkamra előtt volt egy kis előkamra, itt gyűltek össze a családtagok. A szorosan vett sírkamra a holttest számára a második, amelyet aztán kővel zártak le.

Ma az előkamrát hívjuk Angyalkápolnának, mert itt tudatta az angyal az asszonyokkal, hogy Jézus feltámadt, a belsőt pedig Szentsírnak. Az előcsarnok közepén található a sírt lezáró kőből egy darab. A bevezető nyílás mindössze 1,33 m magas (1113-ban megnagyobbították). Maga a Szentsír 2,07 m hosszú és 1,93 m széles. Fotózni is nehéz volt benne és nem is szabad, de mivel nem voltak ott a sírt őrző kiabálós ortodox pópák, ezért bátorkodtunk fotózni 😏👀. Az egész sír nem nagyobb, mint egy panellakás fürdőszobája. A boltozata nincs meg, mert Hakim szultán 1009-ben leromboltatta. Az ajtónyílás azonban az eredeti. Jobbra található az a kő, melyen az Úr teste feküdt. Fehér márvány borítja, ami 66 cm-re van az eredeti kő fölött, Raguzai Bonifác tetette a kőre 1555-ben. Azóta nem látható az eredeti szikla, 2016-ban azonban felnyitották (ld. videó fejlebb). A sírkamrába kényelmesen 2 ember fér be, szűkösen 3-4 is.  Ez a világ legkisebb, de legszentebb kápolnája, a feltámadás tanúja, megható dolog itt térdet hajtani, ahol állandóan visszhangzik az "Alleluja", "Resurrexit", a "Χριστός ἀνέστη". Itt az üres sír, mely nem tudta Krisztust fogva tartani, erről a helyről indult el a mi hitünk, melynek - szent Pál szavai szerint - nincs semmi értelme, ha Krisztus nem támadt föl (vö. 1Kor 15,14.20).

A Szentsír előtt 15 mécses ég. 5 a ferenceseké, 5 az ortodoxoké, 4 az örményeké és egy a koptoké.

A Golgota hegyén és Krisztus sírjában kiváló elmélkedés Szent Bonaventura gondolatai "A lélek útikönyve Istenhez" c. művéből:

Krisztus az út és az ajtó. Krisztus a lépcső és a segítség az Istenhez jutásban, mivel ő a szövetség ládájára helyezett kiengesztelési tábla (Kiv 26, 34), és ő a kezdettől elrejtett titok (Ef 3, 6). Aki erre az engesztelő táblára teljesen odafordított arccal néz, nézi a keresztre feszített Krisztust hittel, reménnyel, szeretettel, áhítattal, csodálattal, örvendezéssel, megbecsüléssel, dicsérettel és ujjongással, az ilyen ember pászkát, azaz átvonulást vállal vele, hogy a kereszt vesszejével átmenjen a Vörös-tengeren, Egyiptomból kivonul a pusztába, ahol titokzatos mannát ízlel, és Krisztussal együtt nyugszik a sírban, külsőleg mintegy meghalva, de lélekben megérezve mégis azt – már amennyire e földi életben lehetséges –, amit a hozzá forduló gonosztevőnek mondott Krisztus a kereszten: Még ma velem leszel a paradicsomban (Lk 23, 43).

Ebben az átvonulásban, ha ez tökéletes, minden értelmi tevékenységet el kell hagyni, és a szeretet minden hevének Isten felé és Istenbe kell átfordulnia. Ez azonban misztikus és titokzatos dolog, amit senki más nem ismer, csak aki megkapja; senki más nem kapja meg, csak aki vágyódik utána; de vágyódni sem tud utána senki más, csak akinek szívét a Szentlélek felgyújtotta, az a Szentlélek, akit Krisztus küldött a földre. Ezért is mondja az Apostol, hogy ezt a misztikus bölcsességet a Szentlélek nyilatkoztatta ki.

Ha azt kutatod, hogyan történik mindez, a kegyelmet kérdezd, ne a tanítást; a vágyat kérdezd, ne az értelmet; az imádság sóhajtásait, ne a tanulmányokat; a jegyest, ne a tanítót; Istent, ne az embert; a felhőt, ne a ragyogást; ne a fényt, hanem a mindenestől lángra gyújtó tüzet, amely elragadó illatával és lángoló szeretetével visz Istenhez. Ez a tűz pedig az Isten, ez a tüzes kemence Jeruzsálemben van, és Krisztus gyújtotta meg izzó szenvedésének lobogásában, amit egyedül csak az fog fel igazán, aki ezt mondja: A megfulladást áhította a lelkem, s csontjaim a halált (vö. Jób 7, 15). Aki a halált szereti, az megláthatja Istent, mert kétségtelenül igaz: Nem láthat meg engem élő ember (Kiv 33, 20). Haljunk meg tehát, és lépjünk be a felhőbe, parancsoljunk csendet gondjainknak, vágyainknak és képzeletünknek; vonuljunk át a megfeszített Krisztussal ebből a világból az Atyához, hogy miután megmutatta nekünk az Atyát, mondhassuk Fülöppel: Ez elég nekünk (Jn 14, 8), és hallhassuk Pállal: Elég neked az én kegyelmem (2 Kor 12, 9), és Dáviddal is ujjongva mondhassuk: Érje bár testemet és szívemet enyészet, szívem Istene és örökrésze mindig az Isten (vö. Zsolt 72, 26). Áldott legyen az Úr öröktől fogva mindörökké. Az egész nép mondja: Úgy legyen! Úgy legyen! (Zsolt 105, 48)

Krisztus sírban fekvő testét sebek, ütések borítják, szép homlokán a töviskoszorú okozta sebek. Én is részese voltam. A csodáknak is, de a szenvedésének is. Soha nem tagadja meg tőlem, a bűnöstől végtelen szeretetét. A szent sír előtt térdelek, csendben imádkozom. Még hallom a nagypénteki keresztúti ének szavait: "Földre sújtód, jaj, én voltam. Ki oly sokszor elbotoltam."

Mégis várakozással teli ez a csend, ez a visszafogottság: minden másodperccel közelebb jutunk legnagyobb ünnepünkhöz, a feltámadás ünnepéhez!

Hajnal Piroska