A Szentsír és a Kálvária történetéről egy korábbi posztban írtam, ma azonban részletesebben megtekintettük a Szent Sír bazilikát és a benne található kápolnákat. Ismétlésképpen a Szentsír vagy Anasztaszisz templom története egyetlen képen:
A Szent Sír-templom az egyik legjelentősebb hely a kereszténység minden képviselője számára, mivel közvetlenül kapcsolódik Krisztus eljöveteléhez. Naponta emberek ezrei érkeznek Jeruzsálembe, akik azt állítják, hogy a templomlátogatás utáni érzéseket nem lehet szavakkal átadni, mert a környéken minden tele van szellemiséggel, és egyetlen kép sem közvetíti az egyházi komplexum jelenlegi megjelenésében rejlő szépségeket.
Sokak képzeletében ez a szent hely úgy jelenik meg, mint a kereszténység legjelentősebb helye egy domb tetején. A valóságban körül van véve jelentéktelen épületekkel. Ráadásul igen nehéz eligazodni az épület labirintusaiban. Itt nincs csend és béke, sőt hatalmas tömeg és nyüzsgés van. Nincs ragyogó világosság sem, inkább félhomály... Ahol mély és érdektelen tiszteletet várnánk, ott ordibáló szerzetesek, pópák és tolakodó zarándokok vannak. Egy kopt ortodox szerzetes imádkozik a sír mögötti kápolnában, én észre sem vettem, olyan sötét van ott és elkezdtem fotózni, mire felpattant és elzavart, aztán elkezdte előre lökdösni az embereket, nem épp finoman és kedvesen. Az egyik razándok meg is jegyezte, hogy "crazy", na lett is belőle veszekedés, hát ez nem éppen volt méltó ehhez a szent helyhez...😕 Hat közösség vigyáz itt önzőn a saját jogaira: a világ legszentebb helyén három nagyobb és három kisebb keresztény egyház osztozik, így a görög ortodox (vagy görögkeleti), a római katolikus és az örmény, illetve a kopt, az etióp és a szír. Ez az ún. "status quo" egészen a török időkig megy vissza és meg van határozva hogy a szentsír bazilikában melyik szent hely vagy oltár kinek a birtokában van és ki milyen liturgiát végezhet egy meghatározott időben. 1852 februárjában az Oszmán Birodalom uralkodója, Abdul Madzsíd szultán kiadott egy rendeletet, amelyben arra kötelezte a jeruzsálemi oszmán kormányzót és más ottani kormánytisztviselőket,valamint a felekezeteket, hogy „a dolgokat a jelenlegi állapotukban tartsák fenn”, és „ne vezessenek be változtatásokat” a szent helyeken, amelyeket közösen működtetnek. A status quo tehát elrendelte a szent helyen lévő felekezeteknek, hogy minden maradjon úgy, ahogy van, ne legyen változás a birtokviszonyokban vagy a használatban a szó legtágabb értelmében. Ezt úgy értelmezik, hogy ne változzon a tulajdon, az imádságok ideje, a takarítás, a felújítások stb. A status quo tehát nem egy szabálykönyv, és nem is megállapodás a felekezetek között, hanem sokkal inkább egyfajta tűzszünet. Mindennek és mindenkinek a helyén kell maradnia, és nem lépheti át a határait.
Megtaláljátok a morcos kopt szerzetest? 😉
De kezdjük az elején! A bazilika előudvara ki van kövezve. 25 m hosszú és 17 m széles. A templom homlokzata a keresztes korból való. A bazilika két ajtaja közül a jobb oldalit Szaladin szultán idejében befalazták. A bal oldali kapu nyitása és zárása 1244 óta két muszlim család joga volt. Reggel az érdekelt feleknek kellett a kapu kinyitásáért pénzzel vagy élelmiszerrel fizetni, hogy a zarándokokat bebocsássák. A szultán a bazilikát a keresztényeknek vallásos gyakorlatra átengedte. Ez az örökletes joga még Szaladin idejéből származik.
A fentebb említett status quo természeténél fogva problematikus. Zarándokok és turisták jönnek meglátogatni a templomot, amely a világ legfontosabb temploma, hiszen a központi keresztény misztériumnak, Krisztus halálának és feltámadásának emlékhelyét őrzi – itt azonban állandóan szembesülniük kell a megosztott kereszténység kicsinyes perpatvaraival. Nagyon gyakran olyan dolgokról tartanak nekik hosszas magyarázatokat, amelyeknek semmi köze sincs a szentély igazi jelentőségéhez. Egyik példája ennek a létra a homlokzat felső részén, amelynek ma csupán annyi funkciója van, hogy az egyik felekezet ezzel jelöli ki a területi igényeit a többivel szemben. A Szent Sír-templom bejárata feletti párkányon a falnak támasztva az első emeleti ablak alatt áll ez a cédrusfából készült létra, amely ott van már vagy négy évszázada. Talán azért rakták oda, hogy a bezárt szerzeteseknek élelmet dobjanak be, de senki sem tudja, ki vehetné le onnan. A Mozdíthatatlan Létra – ahogy ott nevezik – tökéletesen szimbolizálja azt az évezredes vitát és küzdelmet, hogy a keresztény egyházak melyike ellenőrizze a szent helyet, ahol Jézus Krisztust keresztre feszítették, eltemették és ahol harmadnapon feltámadt.
A harangtorony az előudvar északnyugati sarkában áll. Jordán mester alkotása, 1160-1180 között készült. Régen igen szép volt és teljesen külön állt. Ma már a felső emelete hiányzik, mert egy 1927-es földrengés megrongálta.
A bejárattól jobbra 12 lépcső vezetett valamikor a Kálváriához. Szaladin idején, 1187-ben elzárták ezt a bejáratot. Ajtóval és ablakkal egy katolikus kápolna lett itt kialakítva, amit a frankok kápolnájának hívnak, mert a ferencesekre van bízva, és a keletiek „frankoknak” hívják őket. A Fájdalmas Szűz és Szent József tiszteletére szentelték. Ma is a ferencesekhez tarozik és minden nap miséznek benne. Annak köszönhetően, hogy ez a hely annyi évszázadon át zárva volt, a művészi elemek jó állapotban maradtak meg itt.
A kápolna alatt kis görög imahelyet találunk, az Egyiptomi Szent Mária kápolnáját. A szent megtérésére szentelték. Mária egy rosszhírű nő volt, aki itt a bejáratnál tért meg 373-ban, mert egy láthatatlan kéz mindig visszatolta, ha be akart menni. A Szent Szűz képe előtt megtért, majd 48 évig remetéskedett a Jordánon túl. Egyiptomi Szent Máriáról bővebben ITT .
A zarándok, amikor a főkapun belép, tájékozatlanul áll és nem tudja, merre menjen. Régen - mikor még a törökök voltak a bazilika őrei - az ajtótól balra votl a török őr ülőhelye, dívánja, amelyet már eltávolítottak onnan. A bejárattal szemben található a Megkenés köve, ami 2,7 m hosszú, 1,3 m széles és 30 cm vastag csiszolt vörös kőlap. A hagyomány szerint ez alatt van az a szikla, melyre Jézus testét fektették, míg olajokkal és illatszerekkel gyorsan bekenték a temetés előtt. A XII. századig itt külön templom állt, amint a nagy templom bővítésébe belekezdtek. Eredetileg a megkenés helyén mozaik volt az azonban nagyon elkopott, és 1505-ben a ferencesek fekete márványlappal helyettesítették. Kiss István ferences szerzetes is megemlíti: "Egy kevéssé távulabb az a hely vagyon, ahol szent teste fűszerszámmal és drága kenettel tisztelettel megkenettetett". Ezt a követ a görögök 1808-ban cserélték ki a jelenlegire. A kő a katolikusok, örmények, görögök, koptok közös tulajdona, a körülötte levő lámpákat, gyertyákat együtt ápolják. A zarándokok tisztelettel csókolják a követ, amit a személyzet szinte állandóan bő vízzel mos. Egy ilyen mosás után volt alkalmam nekem is megérinteni.
A Kálvária kápolnájáról már előzőleg volt szó, de amikor belépünk a Szentsír bazilikába, valamiért ösztönösen balra megyünk és utána térünk vissza.
A mai nap érdekessége a Szent Ilona kápolna volt. Ide 4 éve nem mentünk le - nem is tudom miért, lehet nem volt rá idő. Ezért nem elég 1x kimenni a Szentföldre :)
29 fokú lépcsőzet vezet le a Szent kereszt templomába, amelyet Szent Ilona nevével is jelölnek. Szintje 5 méterre van a bazilika alatt. 4 oszlop 3 hajóra osztja. Az oszlopok kupolát tartanak, ezen keresztül jut fény a kápolnába, amely bizánci építészeti elemeket tartalmaz. A keresztesek újjáépítették. A középső apszis oltárát Szent Ilona tiszteletére szentelték, a bal oldalit pedig Diszmáznak, a jobb latornak (vö. Lk 23,43). A kápolna az örményeké. Falain az örmények történeti és legendás eseményei láthatók. Az apszis mögött előkerültek a konstantini bazilika alapfalainak maradványai.
A jobb oldali hajó végén 13 fokú lépcsőn lehet lejutni a ferencesek kápolnájába, ahol a hagyomány szerint Krisztus keresztjét megtalálták. Ez a rész egy árok volt, amely a várfal mellett húzódott Jézus idejében és régi kőbánya lehetett. A környék tökéletesen megfelel a római vesztőhelyek építésmódjának. A használatlan fagerendákat ebbe az árokba lehetett dobni, ahová más hulladékot is szórtak. A XI. században alakították át szentéllyé. A freskómaradványok a XI-XII. századból valók. A kápolnát a ferencesek állították helyre.
Jézus Szent Keresztjét évszázadokig elveszettnek hitték, mígnem egy napon Nagy Konstantin római császár - a világ első türelmi rendeletének, a milánói ediktumnak a megalkotója - úgy döntött, hogy megkeresi azt...
Nagy Konstantin császár (306. július 25.– 337. május 22.), megtérése után, a 320-as évek elején kezdte kerestetni Jézus keresztjét. A hagyomány szerint végül Szent Ilona (Heléna), Konstantin édesanyja, 328-330 körül találta meg a Golgotán ebben az árokban a három keresztet (a megtalálás helyét külön jelzik is). Igen ám, de kérdéses volt, hogy a három kereszt közül melyik Jézus keresztje (a másik kettő a két latoré). Ennek megállapításához hozattak egy születése óta béna gyermeket (mások szerintegy egy halálos beteg asszonyt) és mindhárom keresztre ráfektették. A harmadik kereszthez ahogy hozzáért, nyomban meggyógyult a gyermek (asszony). Így ismerték fel a Szent Keresztet.
Az Anasztaszisz bazilika felszentelésére 335. szeptember 14-én került sor. A Szent Keresztet felmutatták tiszteletadásra a népnek, ekkor került sor először a Szent Kereszt első nyilvános ünneplésére és felmagasztalására. Ennek emlékét őrzi a Szent Kereszt felmagasztalása ünnep.
Konstantin császár fényes pompával tervezte bevitetni a keresztet a templomba, de a császárné sugalmazásásra Jézushoz hasonlóan vállára vette és úgy vitte a templomba Jézus keresztjét.
A Szent Kereszt megtalálásának helye
A lépcsőkön át a folyosóra visszatérve még egy kápolnát találunk: a Gonoszságok és a Töviskoszorú kápolnáját. Ez a görögök tulajdonában lévő kápolna Az Üdvözítő kigúnyolására emlékeztet. Az oltár alatt őrizték azt az oszlopdarabot, amelyen a hagyomány szerint Jézus ült, amikor a katonák gúnyt űztek belőle. Az oszlop a XII-XIII. században elég nagy volt, ma mintegy 40 cm-nyi része van meg.
A bazilika központi részén van a görökök kórusa, a Katholikon (a szó ortodox szerzetesi főtemplomot jelent). A keresztesek munkája (a Szentsír kanonokjainak kórusa volt), s a XII. században készült. A görögök ebből alakították ki a maguk templomát, kétes ízlésű díszítésekkel túéhalmozva... A kupola alatt egy kis márvány félgömb található: a föld köldökének nevezik. Azt tartották valamikor, hogy itt van a világ közepe. Ma már ez csak spirituális értelemben van így - itt van a keresztény világ közepe, a Megváltás misztériumainak tanúja, mert "ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi igehirdetésünk, s hiábavaló a ti hitetek". (1Kor 15,14).
A Katholikon és az Angyal kápolnája közti rész a ferencesek tulajdona.
Megilletődve és lelkileg gazdagodva hagyjuk el ezeket a szent helyeket, ahol megváltásunk legszentebb titkaival találkoztunk, s ezekről elmélkedtünk. Krisztus nyomában jártunk itt, aki értünk szenvedett és megigazulásunkért feltámadt. Lökést kaptunk, hogy visszatérve otthonainkba, hétköznapjainkba megújult erővel hordozzuk saját életünk keresztjeit és vissza-visszatérjünk lélekben ide, ahol felejthetetlen élményeket szerezhettünk. Kiss István így ír erről: "Mi Jeruzsálem városában bolondokká lőttünk, csak hogy a Krisztus Jézust megnyerhessük, és mindeneket örömmel szenvedünk annak szeretetiért, ki miérettünk Jeruzsálemben kínt és halált szenvedett." (vö. Fil 3,8)
A Szentírás feladatot is ad nekünk ezen a helyen:
Ha tehát föltámadtatok Krisztussal, azt keressétek, ami odafönn van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami odafönn van, azzal törődjetek, ne a földiekkel. Hiszen meghaltatok és életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve. Amikor Krisztus, a mi életünk, megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségben. Sanyargassátok tehát tagjaitokban azt, ami földies: a paráznaságot, tisztátalanságot, érzéki vágyakat, bűnös kívánságokat és kapzsiságot, ami igazában bálványimádás. (Kol 3,1-5)
A bazilikában a ferences atyákkal való egyeztetés után lehetséges egy éjszakát eltölteni a kapu bezárásától a kinyitásáig. Egy ilyen virrasztásról készített videót a lengyel zarándok, Sylwia Hazboun, akit 2024. májusában ért az a megtiszteltetés, hogy egész éjszaka bent maradhatott ebben a különleges hangulatú templomban:
Eddig nem foglaltam állást a már évek óta zajló izraeli-palesztin konfliktusban és ha érintettem a témát, akkor is a katolikus egyház álláspontját képviseltem. Nehéz azonban hallgatni, amikor csúsztatások és félreértések sorozatával találkozom. Komolyan beleástam magam a témába, igyekeztem az érintettektől tájékozódni, utánanézni a történelmi gyökereknek. És hát a történet korántsem fekete vagy fehér, hanem jóval árnyaltabb. Mindkét oldal a saját álláspontját védi és a probléma ott gyökerezik, hogy egyszerűen nem akarják meglátni a másikat. És ez mindkét oldalon előfordul. Mindkét oldal a létéért harcol és kétségbe vonja a másik jogát a létezéshez. Így nem lesz béke. A terrorizmus nem megoldás, de a kollektív büntetés sem. Az erőszak erőszakot szül. A „Jerusalem Voice for Justice” egy ökumenikus keresztény csoport Jeruzsálemben, amely az egyenlőségért, az igazságosságért és a méltányos békéért küzd Palesztinában és Izraelben. Papokból, lelkészekből és laikusokból állnak, és olyan ...
Jeruzsálem, te szent város! Isten kezed műve miatt büntet, de újra megkönyörül az igaz fiakon. Dicsőítsd az Urat, amint illik, és adj hálát az örökkévalóság Királyának. Akkor örömmel fölépíti benned megint templomát, boldoggá teszi mind a foglyokat, s szeretni fogja a szenvedőket, minden nemzedéken át, örökké. Ragyogó világosság támad a föld minden táján. Eljön számtalan nép, messziről, a föld határairól, hogy Urunk, Istenünk szent nevének közelében lakjék. Ajándékot hoznak a kezükben, ajándékot az ég Királyának. Nemzedék nemzedék nyomába lépve megtisztel öröménekével és a kiválasztott neve fennmarad nemzedékről nemzedékre. (...) Örülj és vigadj igaz fiaid miatt, mert összegyűjtik őket, és akkor dicsőítik az örökkévaló Urat. (...) Áldjad, lelkem, az Urat, a nagy Királyt! Hiszen Jeruzsálem újra fölépül, és az ő háza is minden időkre. (Tób 13,9-15) Ha ez világon a föld kereksége alatt egy váras méltó a felmagasztalásra, arra a legérdemesebb Jeruzsálem Szent Városa. (Kiss István) 2019-es...
Mai zarándoklásunkat a Miatyánk templommal kezdtük az Olajfák hegyén. Hát minden elismerésem Szuhilnak, a sofőrünknek, aki azokon az emelkedős, kacskaringós, szűk utcákon ügyesen manőverezett azzal a hosszú busszal... Az evangéliumok nem rögzítik pontosan, hogy Jézus hol tanította meg a Miatyánkot, elhangozhatott a hegyi beszéd alkalmával, de az Olajfák hegyén is. Itt kezdettől fogva tiszteltek egy barlangot, melyet Jézus a tanításával szentelt meg. A bizánci kori zarándokok beszámolnak egy templomról, amit Eleonának, Olajfák hegyi templomnak neveznek. A templomot Nagy Konstantin építtette a barlang fölé, ahol Jézus éjszakákat szokott tölteni és tanította apostolait a világ végéről. 940 körül a templom romokban volt. 1102-06 között a keresztesek kis kápolnát emeltek itt, ezután úgy tekintették, mint a helyet, „ahol Jézus írásba foglalta tanítványainak a Miatyánkot” . E hagyomány hátterében a Mk 11,25 áll: Virágvasárnap után a város felé tartva az Olajfák hegyén figyelmezette Jézus ...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése