Ötödik nap - második rész (2023.03.28.) - Via Dolorosa
Nagyböjtben végigjárni a Via Dolorosát külön kegyelem... 4 éve pont hamvazószerda előtti kedden mentünk végig a keresztúton, idén pedig nagyhét előtt. Azonban naiv elképzelés, hogy a Via Dolorosát csendben végig lehet járni. Keskenyek az utcák, az emberek tolonganak föl- s alá. 4 éve Gavriel Dov Barkai idegenvezetőnk már figyelmeztetett minket, hogy itt nem lehet elcsendesedni, itt nyüzsgés van - de nem is az a cél hogy valamilyen áhitatba merüljünk. Hiszen maga Jézus is nyüzsgés közepette járta végig a keresztutat, az emberek, zarándokok jöttek-mentek és ugyanúgy ment a piacozás, mint most. Ez adja meg igazán az egésznek a hangulatát. Mostani idegenvezetőnk, Bodrogi Zsuzsa ezt úgy fogalmazta meg, hogy felejtsünk el minden eddigi képet, filmet, amit a keresztútról láttunk, hallottunk és itt tiszta lappal kell indulni, minden úgymond előítélet nélkül.
Kezdjük egy kis elmélkedéssel, ismét Sylwia Hazboun - tól, akiről tudni kell, hogy ő a Dzisiaj w Betlejem blog szerzője (magyarul Ma, Betlehemben - egy lengyel karácsonyi ének kezdődik ezekkel a szavakkal), egy keresztény palesztin fiúhoz ment feleségül és egy ideig Betlehemben élt. Közel-keleti dallamokat énekel, lengyelül, arabul, héberül és arámi nyelven is - ez volt Jézus anyanyelve. Nagy szószólója a Szentföld és a Közel-Kelet békéjének, melyet csak úgy lehet elérni, ha az ott élő népek tiszteletben tartják egymás jogait. Szent II. János Pál pápa szavai szerint: nincs béke igazságosság nélkül és nincs igazságosság megbocsátás nélkül. Valódi, tartós békét csak így lehet elérni a Közel-Keleten. A békés együttélésre vannak pozitív példák, láttam ilyeneket a saját szememmel is, de nemcsak a népek, hanem az államok közt is meg kell valósuljon az igazságos béke. Ahol nincsenek elnyomók és elnyomottak, jobbak és rosszabbak. Nem szabad ugyanis azonosítani a zsidó népet Izrael állammal, a palesztin népet pedig a Hamasz terrorszervezettel. Ez az összemosás az egyik legnagyobb akadálya a békének.
Sylwiát, mint arab szakos hallgatót, magával ragadta a Szentföld, ahol keresztény hitünk gyökerezik; ahogy sokunkat, erről írja blogját, sajnos csak lengyel nyelven. Podcastokat is feltölt a témában. Néhány dalát kicsit közelebb hozom nektek, többek között ezt is, mely Krisztus golgotai útjáról szól:
Az ókorban még egészen másképp nézett ki a nagyböjt és a nagyhét is. Szent Iréneusz szerint (II. sz.) egyesek nagypénteken, mások nagyszombaton is, vagy húsvét hajnala előtt 40 órán át böjtöltek. Tertullianus szerint (III. sz.) a keresztények addig böjtöltek, amíg „elvitetett tőlük a vőlegény” (Mt 9,15), azaz Krisztus sírban nyugvásának idejéig (nagypénteken és nagyszombaton). A III. sz. közepén az alexandriaiak 1 hétig böjtöltek húsvét előtt. Szent Atanáz 339-ben Rómából írta az alexandriaiaknak, hogy tartsák meg a 40 napos böjtöt. Ekkor a nagyböjt már általános gyakorlat volt. A nagyböjt ideje előkészület volt a katekumeneknek a keresztségre, a nyilvános bűnösöknek a nagycsütörtöki feloldozásra, s mindenkinek a húsvéti misztérium ünneplésére.
Jeruzsálemben az Anasztaszisz (Feltámadás) bazilika volt a liturgikus élet központja. Egeria zarándoknő útinaplójában beszámol a bazilikában folyó napi szertartásokról, főleg a nagyhét liturgiájáról.
Nagycsütörtökön az utolsó vacsora emlékét a Kálvárián ülték meg, hogy ezzel is aláhúzzák az egységet a szentmise és a keresztáldozat között. Ezután az éjszakát az Olajfák hegyén töltötték. A bizánci zarándokok a Getszemáni kertből vonultak a Kálváriára majdnem ugyanazon az úton, amenyen a mai keresztút is halad, csak nem álltak meg. A VIII. században már voltak állomások, de az útvonal változott.
Nagypénteken reggel mindannyian visszatértek a Kálváriára, hogy hódoljanak a szent kereszt előtt. itt maradtak addig az óráig, amíg Jézus meghalt a kereszten. Sokan az éjszakát is a Szent sírnál virrasztva töltötték.
Nagyszombat éjjele - a húsvéti vigília - összekapcsolta a keresztséget és Jézus feltámadásának megünneplését, ezzel kihangsúlyozva Krisztus áldozatának üdvöt hozó erejét mindenki számára. Az ünneplés tárgya a világosság győzelme a sötétség, az élet győzelme a bűn és a halál fölött. Ez a győzelem a kereszten született, a kereszthalál és a föltámadás egymásba fonódik az ünneplésben, főként a keresztelés szertartásában. Az ősegyházban húsvét vigiliája volt a keresztelés éjszakája, amikor a megkereszteltek meghalnak és életre támadnak Krisztussal, Krisztus által és Krisztusban. A keresztség e kegyelme minden húsvétkor megújul minden megkereszeltben.
Amikor a szakadás megosztotta a keresztényeket, minden közösség a Kálvárián és a Szentsírnál igyekezett elvégezni liturgiáját. Ez igen sokszor nehezen ment, ma már könnyebb. Ez a megosztottság is azt igazolja, hogy minden keresztény azon a szent helyen szeretne imádkozni és részesedni az eucharisztikus áldozatban, ahol Krisztus végbevitte a halál és a föltámadás misztériumát. Itt vannak mindig a leghosszabb sorok, itt kell a legtöbbet várni. Keresztények százezrei, milliói szeretnének bemenni Krisztus sírjába, minden felekezetből. A katolikusok mellett nagyon sok ortodox hívő fordul meg itt.
 |
| A Via Dolorosa útvonala |
A Via Dolorosa útvonala az évszázadok során változott. A VIII. században Getszemáni kert - Kajafás háza a Sion hegyen - Pilátus pretóriuma, Hagia Sion templom - Szentsír bazilika utat követte.
A középkorban két útvonal volt: az egyik a pretóriumot és a főpap házát Sion hegyére helyezte, a másik a templom északi részére. Ennek az volt az oka, hogy az egyik tábor templomai a keleti, a másiké a nyugati dombon voltak.
A XIV. században a ferencesek jelöltek ki olyan utat, amelyen a zarándokok Jézus nyomát követhették. A jelenlegi állomások közül már szerepelt néhány az útvonalon, de a szentsír volt a kiinduló pont Két évszázadon át ez volt a hagyományos út.
A Jeruzsálemben lakó keresztények 8 állomást követtek útjukon, az európai elképzelésben 14 állomás szerepel. Az útvonal, amit ma követünk, a XVIII. században kristályosodott ki, de egyes állomások a XIX. sz. során rögzültek (1,4,5,8). A hagyományok keverékéből alakult ki a mai keresztút, amely tiszteletben tartja a történeti igazságot. A kiindulópont itt az Antónia vár, az útvonal pedig (amely több méterrel a jelenlegi szint alatt van) nagyjából követi a Jézus korabeli várfalak vonalát, amely meghatározta az irányt a Kálvária felé. A keresztúton kis kápolnákat, emlékeket találunk, melyek az egyes állomásokra emlékeztetnek. Az állomások egy része ismerős az evangéliumokból (Cirenei Simon), másik pedig a hagyományra támaszkodnak (pl. Veronika). A rómaiak sokszor végigjáratták az elítélttel az egész várost. Mivel ez magával Jézussal is megtörténhetett, ezért a pontos utat semmiképp sem találhatjuk meg. Fontosabb azonban a lelki zarándoklás ezen az úton, s így valóban maradandó élmény a keresztút. Az idő hiánya miatt minden stációnál csak egy rövid imát mondtunk el Monostory Elekné: Az én igám. 40 rövid keresztút c. füzetéből. Nagyon hasznos, tartalmas, aki szeretné megszerezni, ITT megteheti.
2019. október 6-án, a jeruzsálemi Szent Üdvözítő ferences templomban bemutatott szentmise után leplezték le azt a 14 bronz domborművet, amelyek Jézus kínszenvedését ábrázolják. Alessandro Mutto olasz szobrászművész alkotásait a szertartást követően a Via dolorosa stációinál helyezték el. Ezért 4 éve még nem, de idén már ezeket is láthattuk. Az 50 × 60 centiméter nagyságú 14 bronz öntvény közül az első kilencet a Via dolorosán, a stációkat jelző korongok mellé, a többi öt alkotást a Szent Sírhoz közel, a Szentföldi Ferences Kusztódia kápolnájában helyezték el (így ezeket már nem láttuk). Részletesen ITT lehet megtekinteni őket, rövid elmélkedésekkel.
Hagyományosan az el Omarijah mohamedán iskola (ld. térkép) udvarán emlékeznek meg a hívek az első állomásról, Jézus kigúnyolásáról és elítéléséről. Mi 4 éve és most is a Megostorozás kápolnájában kezdtük. Az első kápolnát ezen a helyen a XII. században építették, de korábbi emlékek is szólnak róla. A törökök erőszakkal elvették a ferencesektől és istállónak majd takácsműhelynek használták. 1833-ban kapták csak vissza és sietve újjáépítették. 1929-ben A. Barluzzi a XII. századi templom stílusában teljesen átépítette és ekkor látták el szép üvegablakokkal is, melyek közül a bal oldali Pilátus kézmosását, a középső Jézus megostorozását, a jobb oldali pedig Barabás szabadon bocsátását ábrázolja. Az oltár fölötti töviskorona Jézus kigúnyolására emlékeztet.
BEVEZETŐ IMÁDSÁG
Irgalmas Uram, Mesterem, hűségesen akarlak követni Téged. Egyre tökéletesebben akarlak utánozni életemben, ezért kérlek, hogy a szenvedésedről való elmélkedés által add meg nekem a lelki élet titkainak egyre jobb megértését.
Mária, Irgalmasság Anyja, aki mindig hűséges voltál Krisztushoz, vezess engem Fiad fájdalmas szenvedésének nyomdokain és kérd ki számomra a szükséges kegyelmeket e keresztút gyümölcsöző elvégzéséhez, melyet a következő szándékra ajánlok fel: … (pl. papokért, szerzetesekért és mindazokért, akik a tökéletességre törekszenek).
I. ÁLLOMÁS: PILÁTUS HALÁLRA ÍTÉLI JÉZUST
„A főpapok pedig, és az egész főtanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett” (Mt 26,59-60).
Jézus: Ne csodálkozz, ha néha ártatlanul meggyanúsítanak. Irántad való szeretetből én ittam ki először az ártatlanul szenvedők kelyhét (Napló 289). Amikor Heródes előtt voltam, kértem neked a kegyelmet, hogy felül tudj emelkedni az emberi megvetésen, és hűségesen járj nyomdokaimban. (Napló 1164).
F. n.: Jézusom, érzékenyek vagyunk a beszédre, és érzékenyek lévén, azonnal válaszolni akarunk, s nem törődünk azzal, hogy Isten akarja-e, hogy beszéljünk. A hallgatag lélek erős, semmiféle viszontagság nem árthat neki, ha kitart a hallgatásban. A hallgatag lélek képes a legmélyebb egyesülésre Istennel (vö. Napló 477).
Irgalmas Jézusom, segíts meg, hogy elfogadjak minden emberi ítéletet, és ne engedd, hogy valaha is ítéletet mondjak fölötted embertársaimban.
A Megostorozás kápolnájával szemben van az Elítélés kápolnája, ami szintén középkori eredetű, de már 1219-ben elvették a keresztényektől és a XVIII. századig nem sokat tudunk róla. 1904-ben egy ferences építész - Menden Vendel - újította fel. A kápolnában találhatók azok a kőlapok, melyek folytatódnak a Sion nővérek Ecce homo templomában. A kápolna falán kívül található a tábla, amely jelzi a keresztút második állomását:
II. ÁLLOMÁS: JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET
„Akkor Pilátus elvezettette Jézust és megostoroztatta. A katonák pedig koronát fontak tövisből, a fejére tették, és bíborszínű köpenyt adtak rá. Aztán eléje járultak, és azt mondogatták: «Üdvözlégy, zsidók királya!» És arcul verték őt. Akkor kijött Jézus, töviskoronával, bíborköpenyben. Pilátus pedig azt mondta nekik: «Íme, az ember!» Amikor a főpapok és poroszlók meglátták, kiáltozni kezdtek: «Feszítsd meg! Feszítsd meg!»” (Jn 19,1-3.5-6).
Jézus: Ne félj a szenvedésektől, én veled vagyok (Napló 151). Minél jobban megszereted a szenvedést, annál tisztább lesz szereteted irántam (Napló 279).
F. n.: Jézusom, köszönöm Neked a napi apró kereszteket, törekvéseim megakadályozását, a közösségi élet terhét, szándékaim rossz értelmezését, a mások által okozott megaláztatásokat, a rideg bánásmódot, az alaptalan vádaskodást, a gyenge egészséget és a kimerültséget, a saját akaratomról való lemondást, az énem megtagadását (...), azokat a kínokat, amelyeket kimondani is nehéz, főleg azokat, amelyekben senki sem ért meg (Napló 343).
Irgalmas Jézus, taníts meg megbecsülni az élet nehézségeit, a betegséget, minden szenvedést és szeretettel hordozni ezt a mindennapi keresztet.
A bejáratnál pedig csináltam egy közös fotót a legjobb zsidó idegenvezetőről és a katolikus kápolnát hősiesen megvédő muszlim őrről. Nem szükséges többet írni és szaporítani a szót. Aki tud angolul, ITT olvashatja a Szentföldi kusztódia nyilatkozatát e sajnálatos eseménnyel kapcsolatban. A szobrot azóta sem hozták helyre, nem tudjuk mi lesz a sorsa...
 | ||
| A meggyalázott szobor 2019-ben A harmadik, az első elesés állomásánál a XIX. században épült egy kis kápolna, amelyet 1949-ben lengyel katonák adományaiból hoztak rendbe. Ez az örmény katolikusok tulajdona. Mellette van az örmény katolikusok udvara, itt emlékezünk a keresztút IV. állomására: Jézus találkozik Édesanyjával. Az evangéliumok nem említik ezt a jelenetet, a hagyomány szerint van itt e találkozás helye. Az örmények 1881-ben építették templomunkat. Az 1874-es ásatások során előkerültek egy V-VI. sz.-i bizánci templom mozaikjai, valamint a keresztesek templomának maradványai. Két szandált vagy cipőt ábrázoló mozaik is előkerült. Egyesek szerint ez azt a helyet jelöli, ahol Jézus és Mária találkoztak (4 éve le is fotóztam ezt, idén nem mentünk be az időhiány és sok ember miatt).     
III. ÁLLOMÁS: JÉZUS ELŐSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL „Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, mindenki a maga útjára tért. És az Úr őrá rakta mindnyájunk bűnét (…). Ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közbenjár” (Iz 53,6.12). Jézus: A lelkek akaratlan vétségei nem tartják vissza szeretetemet irántuk, s nem akadályoznak meg, hogy egyesüljek velük, de a legkisebb akarattal elkövetett vétség feltartóztatja kegyelmeimet és az ilyen lelkeket nem tudok elárasztani adományaimmal (Napló 1641). F. n.: Ó, Jézusom! Mennyire hajlok a rosszra és ez állandó éberségre késztet, de nem csüggedek el semmitől, bízom Isten kegyelmében, amely a legnagyobb nyomorúságban virul bőségesen (Napló 606). Irgalmas Uram, óvj meg engem minden, még a legkisebb, de szándékos és tudatos hűtlenségtől. IV. ÁLLOMÁS: JÉZUS TALÁLKOZIK ÉDESANYJÁVAL „Íme sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak – és a te lelkedet tőr járja át - , hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai” (Lk 2,34-35). Jézus: Bár minden mű, amely akaratomból keletkezik, nagy szenvedéseknek van kitéve, mégis elmélkedj azon, hogy volt-e olyan közöttük, amely nagyobb nehézségeknek volt kitéve, mint az én közvetlen művem – a Megváltás műve. Nem szabad túlzottan aggódnod a fellépő viszontagságok miatt (Napló 1643). F. n.: Megláttam a Szentséges Szüzet kimondhatatlan szépségben, aki (…) magához ölelt, és ezeket a szavakat mondta nekem: (…) Légy bátor, ne félj a megtévesztő akadályoktól, de szemléld Fiam kínszenvedését, s így győzelmet aratsz (Napló 449). Mária, Irgalmasság Anyja, légy mellettem mindig, különösen szenvedés idején, ahogyan ott voltál Fiad keresztútján is. Itt 90 fokos fordulattal elkanyarodik a Via Dolorosa a Golgota felé. Ezen a sarkon áll az V. állomás kápolnája: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni. A ferencesek építették ezt a kápolnát Simon tiszteletére, aki megérdemelte, hogy két fiával együtt, nevét megőrizze az evangélium (Mk 15,12). A kápolna mellett a falban van egy kis bemélyedés, a hagyomány szerint Jézus itt támaszkodott a falnak, hogy megpihenjen.      V. ÁLLOMÁS: CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET „Miközben elvezették, megragadtak egy bizonyos Simont, Cirenéből valót, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után” (Lk 23,26). Jézus: Megengedem (…) a nehézségeket (…), hogy megsokszorozzam érdemeidet. Nem a kedvező eredményt jutalmazom, hanem az értem vállalt türelmet és fáradságot (vö. Napló 86). F. n.: Ó, Jézusom, Te nem a cselekedet sikeres elvégzését jutalmazod, hanem az őszinte akaratot és fáradozást. Ezért egészen nyugodt vagyok, még ha fáradozásaim és törekvéseim eredménytelenek is maradnak, vagy sohasem teljesülnek. Ha mindent megteszek, ami tőlem telik, a többi nem tartozik rám (Napló 952). Uram, Jézus, add, hogy minden gondolatot, szót és tettet kizárólag irántad való szeretetből kezdeményezzek. Tisztítsd meg szándékaimat. Mintegy 80 méterrel előbbre található a VI. állomás: Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak, hogy letörölje izzadt, véres arcát. Jézus szenvedő arcának vonásaival adta vissza a kendőt. Egy kis kápolna emlékeztet erre a jelenetre, ami azonban zárva volt, ezért nem láthattuk.    VI. ÁLLOMÁS: VERONIKA KENDŐT NYÚJT JÉZUSNAK „Nem volt szép alakja, sem ékessége, hogy megnézzük őt, és nem volt olyan külseje, hogy kívánjuk őt. Megvetett volt, és utolsó az emberek között, fájdalmak férfia és betegség ismerője, aki elől elrejtettük arcunkat; megvetett volt és nem becsültük őt” (Iz 53,2-3). Jézus: Tudd, ha bármi jót teszel valamely lélekkel, úgy veszem, mintha nekem tetted volna (Napló 1768). F. n.: Jézustól tanulok jónak lenni, Tőle, aki maga a jóság, hogy a mennyei Atya lányának hívhassanak (Napló 669). A nagy szeretet a kis dolgokat is naggyá tudja változtatni, és csak a szeretet teszi értékessé cselekedeteinket (Napló 302). Uram, Jézus, Mesterem, add, hogy szemeim, kezeim, szám, szívem… irgalmasak legyenek. Változtass irgalommá engem. Az úton elérkezünk A Hadrianus császár korabeli Jeruzsálem két főútjának kereszteződéséhez. Itt emlékezünk Jézus második esésére, ahol a ferencesek 1894-ben kettős kápolnát emeltek.       VII. ÁLLOMÁS: JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL „A mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta, mi mégis megvertnek tekintettük, Istentől sújtottnak és megalázottnak” (Iz 53,4). Jézus: Bukásaidnak (...) az az oka, hogy túlságosan magadra számítasz, és túl keveset támaszkodsz rám (Napló 1488). Tudd, hogy magadtól semmit sem tehetsz (Napló 639). Különleges segítségem nélkül még kegyelmeimet sem tudnád elfogadni (Napló 738). F. n.: Jézusom, ne hagyj magamra a szenvedésben! Te tudod, Uram, milyen gyenge vagyok. Én vagyok a nyomorúság mélysége, igazi semmiség. Mi furcsa lesz abban, ha magamra hagysz és elesem? (Napló 1489). Így hát szüntelenül velem kell maradnod, Jézusom, mint egy anyának a gyönge gyermeke mellett – vagy még jobban (Napló 264). Támogass kegyelmeddel, Uram, hogy ne essek mindig ugyanazokba a hibákba; ha pedig elbukom, segíts felállnom és dicsérnem irgalmadat. A 8. állomás helye Jézus korában már kívül volt a második várfalon. Az Ítélkezés kapujától 30 méterre van a Szent Karalambosz görög ortodox kolostor. Ennek falán található a VIII. állomást jelző tábla: Jézus szól a síró asszonyokhoz. Itt megszakad a keresztút, amely Jézus idejében a Kálváriára vezetett, mert a görögök kolostorukat ráépítették a Via Dolorosára. Ezért ma egy kört kell megtenni, hogy visszatérjünk a régi keresztútra.   VIII. ÁLLOMÁS: JÉZUS VIGASZTALJA A SÍRÓ ASSZONYOKAT „Nagy népsokaság követte őt, köztük asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: «Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeiteket sirassátok»” (Lk 23,27-28). Jézus: Ó, milyen kedves nekem az élő hit (Napló 1420). Kívánom, hogy nagyobb hit legyen bennetek ezekben az időkben (Napló 352). F. n.: Buzgón kérem az Urat, erősítse meg hitemet, hogy a mindennapi szürke életben ne az emberi hangulatok vezessenek, hanem a lélek. Ó, mennyire a földre húzza minden az embert, de az élő hit a lelket magasabb szférákban tartja, s az önszeretetet az őt megillető helyre teszi – vagyis a legutolsóra (Napló 210). Irgalmas Uram, köszönöm Neked a keresztség szentségét és a hit kegyelmét. Szüntelenül újra kiáltom: Hiszek, Uram, növeld hitemet! A kilencedik állomás légvonalban nagyon közel van az előzőhöz. A kopt templom kapuja melletti oszlopon található a jelzés. egész közel vagyunk már a Szentsír bazilikához. A kapu balra egy teraszra vezet, amelynek középpontjában a Szent Ilona kápolna kupolája található, körös-körül pedig az etióp szerzetesek kis szegényes lakásai, akiket - mivel nem tudtak a törököknek adót fizetni - kiűztek a bazilikából. Azóta itt a tetőn imádkoznak, s itt van szegényes templomuk is.      IX. ÁLLOMÁS: JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL „Megkínozták, és ő alázatos volt, nem nyitotta ki száját, mint a bárány, melyet leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul, nem nyitotta ki száját. De az Úrnak úgy tetszett, hogy összetörje betegséggel” (Iz 53,7.10). Jézus: Gyermekem, tudd, hogy a szentség legnagyobb akadálya a kedvetlenség és az alaptalan nyugtalanság. Ezek elveszik tőled az erények gyakorlásának lehetőségét (…). Jöjj hozzám bocsánatért, mert én kész vagyok mindenkor megbocsátani neked. Minél többször kérsz erre, annyiszor megdicsőíted irgalmasságomat (Napló 1488). F. n.: Jézusom, kegyelmeid ellenére érzem és látom egész nyomorúságomat. A napot harccal kezdem és végzem. Alig küzdök meg egy nehézséggel, helyette legalább tíz újabb keletkezik, amelyekkel szintén meg kell küzdenem, de nem aggódom emiatt, mert tudom jól, hogy most a harc ideje van, és nem a békéé (Napló 606). Irgalmas Uram, neked adom mindazt, ami kizárólagos tulajdonom, vagyis a bűnt és emberi gyöngeséget. Kérlek, add, hogy nyomorúságom elmerüljön kikutathatatlan irgalmad mélységében. A keresztút öt utolsó állomása már a Szentsír bazilikán belül van, így a Szent Ilona kápolna tetején feleztük be imádságunkat. Gabi végig velünk volt. Találtam ott egy széket, ahová leültem, akkor csináltunk pár közös képet a felejthetetlen találkozás emlékére a legjobb baráttal és idősebb tesóval 😊    X. ÁLLOMÁS: JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL „A katonák pedig (…) fogták a ruháit, elosztották négyfelé, minden katonának egy részt, azután fogták a köntöst is. A köntös varratlan volt, felülről egy darabban szőve. Ezért azt mondták egymásnak: «Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, kié legyen!» Ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás” (Jn 19,23-24). F. n.: Hirtelen megállt előttem Jézus, megfosztva ruháitól, egész teste sebekkel fedve, szemei vérrel és könnyel telve, egész arca eltorzulva, köpésekkel fedve. Ezt mondta az Úr: Jézus: A menyasszonynak hasonlónak kell lennie Vőlegényéhez. F. n.: Egész mélységükben megértettem ezeket a szavakat. Itt nincs helye semmiféle kételynek. Jézushoz való hasonlóságomat a szenvedés és az alázat adja (Napló 268). Szelíd és alázatos Szívű Jézus, alakítsd szívemet a Te Szíved szerint!  XI. ÁLLOMÁS: JÉZUST KERESZTRE SZEGEZIK „Az arra járók pedig fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: «Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt fölépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!» Ugyanígy a főpapok is csúfolódva mondogatták az írástudókkal és a vénekkel együtt: «Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni (…). Az Istenben bízott, szabadítsa hát meg most, ha akarja” (Mt 27,39-43). Jézus: Tanítványom, nagy szeretettel légy azok iránt, akik szenvedést okoznak neked, tégy jót azokkal, akik gyűlölnek téged (Napló 1628). F. n.: Ó, Jézusom, Te tudod, milyen erőfeszítésre van szükségünk ahhoz, hogy őszintén és egyszerűséggel érintkezzünk azokkal, akiktől egész lényünk visszariad, vagy azokkal, akik akarva vagy akaratlanul fájdalmat okoztak nekünk - emberileg ez lehetetlen. Ilyen pillanatokban jobban, mint máskor, igyekszem meglátni az illető személyben az Úr Jézust, és ezért a Jézusért teszek meg mindent ezekért a személyekért. Az ilyen cselekedetekben tiszta a szeretet, az ilyen szeretetgyakorlat megedzi és erősíti a lelket (Napló 766). Ó, Legtisztább Szeretet, uralkodj teljes mértékben szívem fölött és add megszeretnem azt, ami meghaladja az emberi mértéket.  XII. ÁLLOMÁS: JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN „A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, a kilencedik óráig. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: «Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!» E szavakkal kilehelte lelkét (Lk 23,44.46). Mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki” (Jn 19,33-34). Jézus: Mindezt a lelkek megváltásáért (szenvedtem). Fontold meg (…), te mit teszel megváltásukért (Napló 1184). F. n.: Ekkor megláttam az Úr Jézust keresztre feszítve. Amikor kis ideig Jézus függött rajta, megláttam egy sereg más lelket, akik éppúgy keresztre voltak feszítve, mint Jézus. És megláttam a lelkek második és harmadik csoportját is. A második csoport nem volt keresztre feszítve, de a lelkek erősen kezükben tartották a keresztet; a harmadik csoport se keresztre nem volt feszítve, se nem szorították kezükben a keresztet, hanem ezek a lelkek vonszolták magukkal a keresztet, s elégedetlenek voltak. Ekkor Jézus azt mondta: Jézus: Látod - azok a lelkek, akik hasonlítanak rám a szenvedésben és a megvetettségben, a dicsőségben is hasonlók lesznek hozzám. Azok pedig, akik kevésbé hasonlítanak rám a szenvedésben és a megvetettségben - azok a dicsőségben is kevésbé fognak rám hasonlítani (Napló 446). Jézusom, Megváltóm, rejts el Szíved mélyére, hogy megerősödve kegyelmeddel Hozzád hasonlóvá váljak a kereszt szeretetében és részesülhessek dicsőségedben.  XIII. ÁLLOMÁS: JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRŐL „Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: «Ez az ember valóban igaz volt.» Az egész sokaság, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verve hazatért. Jézus minden ismerőse, és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távolabb állva figyelték mindezt” (Lk 23, 47-49). Jézus: Az a lélek a legkedvesebb nekem, aki erősen hisz jóságomban, és teljesen megbízott bennem: megajándékozom bizalmammal, s megadok neki mindent, amit kér (Napló 453). F. n.: Irgalmadhoz menekülök, jóságos Istenem, aki egyedül vagy jó. Bár nyomorúságom nagy, és számtalan a hibám, bízom irgalmadban, mert Te vagy az irgalom Istene, és évszázadok óta nem lehetett hallani, s ég, föld nem emlékezik arra, hogy egyetlen lélek is csalódott volna, aki bízott irgalmadban (Napló 1730). Irgalmas Jézusom, növeld bennem nap, mint nap a bizalmat irgalmasságodban, hogy mindig és mindenhol tanúságot tegyek határtalan jóságodról és szeretetedről.  XIV. ÁLLOMÁS: JÉZUS TESTÉT SÍRBA TESZIK „Fogták Jézus testét, és a fűszerekkel együtt gyolcsruhákba göngyölték, ahogy a zsidóknál temetni szokás. Azon a helyen, ahol felfeszítették őt, volt egy kert, és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületnapja miatt oda helyezték Jézust” (Jn 19,40-42). Jézus: Még nem vagy a hazában, ezért menj - megerősödve kegyelmemmel -, és harcolj királyságomért az emberi lelkekben. Harcolj, mint egy királyi gyermek, s emlékezz, hogy a számkivetés napjai gyorsan véget érnek, s velük az érdemszerzés lehetősége is. Nagy számú lelket várok tőled, gyermekem, akik majd az egész örökkévalóságon át dicsőíteni fogják irgalmasságomat (Napló 1489). F. n.: Minden lelket, akit rám bíztál, Jézusom, imával és áldozattal igyekszem majd segíteni, hogy kegyelmed működhessen bennük. Ó, lelkek nagy kedvelője, Jézusom, köszönöm Neked azt a nagy bizalmat, amellyel e lelkeket oltalmuk alá helyezted (Napló 245). Add, irgalmas Uram, hogy egyetlen lélek se vesszen el azok közül, akiket rám bíztál. BEFEJEZŐ IMÁDSÁG Jézusom, egyetlen reményem! Köszönöm Neked ezt a könyvet, melyet felnyitottál lelki szemeim előtt. Ez a könyv a Te irántam való szeretetedből származó szenvedésed. Ebből a könyvből tanultam meg, hogyan kell szeretni Istent és a lelkeket. Ebben a könyvben mérhetetlen kincsek rejlenek számunkra. Ó, Jézus, mily kevés lélek ért meg Téged szeretetből fakadó kínszenvedésedben! (…). Boldog az a lélek, amely megértette Jézus Szívének szeretetét! (Napló 304). .jpg)  Jeruzsálemben talán a keresztút hagy legmaradandóbb élményt a zarándokban. Valahogy úgy érzi magát, mintha részese lett volna az első keresztútnak. Ugyanakkor átértékeli a saját keresztútját is, mindenképp erőt ad saját keresztjének hordozásához, ahogy a 3. állomásnál ábrázolja az egyik festmény (4 éve én is lefotóztam, idén Tibi örökítette meg):  A kíváncsi vagy közömbös mohamedánok, zsidók az úton ugyanúgy viselkednek, mint Jézus keresztútján: nézelődnek, beszélgetnek, piacolnak... A zarándok nagyon könnyen elképzelheti, hogyan is haladhatott néhány hívével a tavaszi hőségben ezeken az utakon Jézus, vállán a kereszttel a Golgota felé, hogy bemutassa áldozatát a világ üdvösségéért. Mikor ott voltunk, ugyanolyan idő volt, a déli nap forrón sütött (az én arcomat meg Tibi nyakát meg is kapta a nap) és a müezzin is imára hívott... De ilyenkor nem számít sem hideg, sem meleg, a zarándokút mindig nehézséggel és fáradsággal jár. Itt érezhetjük meg igazán, ha csak töredékében is, milyen lehetett Jézusnak végigjárni ezt az utat. Hála érte, hogy lehetőségem volt, immáron másodszor is végigjárni...  |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése