Hetedik nap - első rész - Jeruzsálem, Sion hegy (2023.03.30.)

Örvendeztem, amikor azt mondták nekem:

»Az Úr házába megyünk.«

És lábunk már itt áll

udvaraidban, Jeruzsálem!

Jeruzsálem a legszebb város!

Jeruzsálem városnak épült,

részei pompásan egybeillenek.

Oda járnak fel a törzsek, az Úr törzsei,

hogy Izrael törvénye szerint hálát adjanak az Úr nevének.

Ott állnak a bírói székek,

Dávid házának székei.

Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek:

»Bőségben éljenek, akik szeretnek téged!

Békesség legyen falaid között

és bőség tornyaidban!«

Testvéreimért és a hozzám közelállókért mondom:

»Béke legyen veled!«

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért

jót kívánok neked. (122. zsoltár)

Zarándoklatunk utolsó napján egész nap Jeruzsálemben voltunk, megnéztük, amire nem maradt időnk előző alkalommal. Jeruzsálem meglátogatására legalább 2 nap kell, de ha a környéket is meg szeretnénk nézni (Ain Karem, Betánia, Emmausz, Betfagé - ezekre sajnos nem jutott idő) nyugodtan, átelmélkedve, sietség nélkül, akkor 3 vagy 4. Előző este már mindent el kellett pakolni, mert innen egyenesen a repülőtérre mentünk, ahonnan este 8-kor indult a gépünk hazafelé (de erről egy külön posztban). Eddig csodálatos időnk volt, erre a napra azonban elromlott és délutánra olyan hideg és eső lett, amire nem voltunk felkészülve és ami az ottani lakosságnak is túl hideg volt az évszakhoz képest (előző nap kb 30 fok volt a Holt-tengernél, du. 9 lett Jeruzsálemben 😳). Tibinek jót tett az egy nap pihenés, lement a láza és jobban érezte magát, így kiélvezhette az utolsó napot a Szent Városban. Jómagam eléggé fáradt és ideges is voltam, egyrészt az otthoni dolgok miatt, másrészt mert napok óta nem tudtam kialudni magam, mert Betlehemben olyan szobát kaptunk a legutolsó emeleten, ahol egész éjjel valami zúgást hallottunk (valószínűleg légkondi), emiatt nem lehetett pihenni... 😫. Szóval most először vártam is meg nem is, hogy hazaérjünk, az élményeket úgyis csak otthon lehet igazán feldolgozni. A tüntetések miatt sajnos nem tudtunk elmenni Jaffába, 4 éve ez az időhiány miatt nem sikerült, mert akkor 3 órás késéssel érkeztünk Tel-Avivba. Ain Karembe sem mentünk el, mert Keresztelő Szent János születésének templomát épp tatarozták, a Vizitáció templomába pedig sem az időjárás, sem a fáradság miatt nem volt érdemes (sokat kellett volna menni fölfelé, ami esőben veszélyes, az idősebbeknek meg fárasztó). Szuhil viszont arra kanyarodott a busszal és messziről megnéztük.

Először a Sion-hegy szent helyeit jártuk be. Sion (héberül: ציון ) eredetileg Jeruzsálem legmagasabb és egyben Izrael legszentebb dombja, amely a várostól délkeletre állt. Az ókori név erődítményt, várat jelentett, és talán az Ófel dombon levő jebuzeus vár neve volt, amelyet Dávid elfoglalt. Később, amikor Salamon király temploma felépült, már az egész templomhegyet és annak környékét így nevezték. Sion egyes prófétai írók könyveiben Jeruzsálemnek is a szimbólumává vált, a Biblia gyakran így nevezi a várost: Sion leánya. Majd már nem csak Jeruzsálem városát, hanem egész Izraelt, Júda földjét, és a népet is ezzel a névvel illették. A 65. zsoltár már a lelki Sionról beszél, a hívők közösségére alkalmazza a nevet.

Az Újszövetségben Sion jelentése az üdvösség jelképe és a megváltott ember lakóhelyét, a mennyországot jelképezi.

Napjainkban a földrajzi Sion hegye a jeruzsálemi óváros déli részén található, az örmény negyed részeként, a déli városfal közelében. Tetején áll a Dormitio templom, Nyugaton és délen a Gyehenna-völgy (Gé-Hinnom) mély szakadékai tátonganak.

A napot a Szent Péter in Gallicantu (kakasszó) templomban kezdtük szentmisével, majd egy rövid pihenő következett, amikor is lehetett kávézni és vásárolni, mert van ott egy kis kegytárgybolt, amiről egyik előző posztban írtam. Ez az a hely, ahol a hegyomány szerint Péter háromszor megtagadta Krisztust. Innen a név, illetve a templom tetején a kereszt fölött van egy kakas. Eszembe jutott hogy kakas általában református templom tetején szokott lenni, de itt a kereszten ül a kakas és nem helyette, ami abszolút egyedivé teszi a templom tetejét 😊:

A kakasról sokaknak a gall kakas, a franciák jelképe, netán a gyógyítás görög istenének, Aszklépiosznak a szent állata jut az eszükbe, de a kereszténységben is gyakran használatos szimbólum.

A büszke kakas hangja áthatol a sötétségen. Kukorékolásáról időtlen idők óta hiszik az emberek, hogy elriasztja a rossz szándékú settenkedőket, a csavargókat, a vadállatokat, sőt még a gonosz szellemeket is. Mivel hajnalonként a fény érkezését harsogja világgá, a születő világosságnak, illetve magának Jézus Krisztusnak, a Feltámadásnak is egyik fontos jelképe lett.

A kakas alakjával gyakran díszítik a különböző tornyokat. Nemcsak a szélkakasokról van szó. Kakas látható több református templom tornyán is (Miskolc, Szeged, Szolnok, Kolozsvár).

A kakas hangja örökre összekapcsolódik a keresztények szemében azzal az epizóddal, amikor Péter háromszor megtagadta Jézust.

Nagycsütörtök éjszakáján Jézus és tanítványai kimentek az Olajfák hegyére, és Jézus beszélt nekik közeli elárultatásáról. Szavaira Péter fogadkozni kezdett, hogy ő soha nem tagadja meg majd Mesterét, még ha meg is kell halnia vele. A többi tanítvány is ezt erősítgette.

Amikor aztán Jézust Kaifás főpap elé hurcolták, „Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította: „Te is a galileai Jézussal voltál.” De ő mindnyájuk hallatára tagadta: „Nem értem, mit beszélsz.” Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: „Ez is a názáreti Jézussal volt” – mondta a többieknek. Megint tagadta, most már esküvel: „Nem ismerem azt az embert.” Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: „De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul.” Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” Azon nyomban megszólalt a kakas. Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.” Kiment, és keserves sírásra fakadt.” (Mt, 26, 69-75)

Ennek emlékét őrzi ez a templom, mely 1931-ben épült a Sion-hegy keleti lejtőjén, neobizánci stílusban. Valószínűnek tartják, hogy ezen a helyen állt Kaifás főpap háza. A meghitt hangulatú szentélyt szentélyt asszumpcionista szerzetesek gondozzák, akik 1888-ban vásárolták meg ezt a helyet. A templom belsejét freskók díszítik Jézus letartóztatásáról és kihallgatásáról, francia feliratokkal. A templom alatt sziklába vájt ciszterna és pince látható. Itt tarthatták fogva Jézust. Sajnos ez nem valószínű, mert temető van ezen a vidéken, nem lehetett itt a főpap háza. A barlang nem Péter tagadására, hanem bűnbánatának helyére emlékeztet. Ide jött az apostol, hogy megsirassa gyávaságát. Kint az udvaron egy szobor csoport emlékeztet a szentírási jelenetre, amikor a szolgáló rábizonyította Péterre, hogy Jézus tanítványai közül való. (Mk 14,66-72) Egy régi lépcsőt is számon tartanak, amelyen maga Jézus is járhatott. Mielőtt továbbmentünk, megcsodáltuk a kilátást. Nagyon jó a rálátás Jeruzsálemre. Alattunk a Gihon völgye (Gehenna), a szemét égetésnek a helye. Ennek folytatása a Jozafát völgye, valamint a Kidron és azon túl kezdődik az Olajfák hegye. Balra látszik a Templomhegy az El-Aksza mecsettel.

Egy 1102-ből való zarándokirat így emlékezik meg erről a helyről: "Kívülről, a város fala alatt, Sion hegye keleti oldalán emelkedik a Gallicantusnak nevezett Szent Péter templom. Az apostol, miután megtagadta az Urat, a még ma is látható barlangba rejtőzött el, s ott keserűen megsiratta vétkét".

 

Szentmise

Kis szünetet tartottunk, mosdó - kávé - bolt, közben Tibi felfedezett itt egy érdekes "zarándokot" 😄. Jó sok lába volt, úgyhogy biztos sok helyet bejárt és lehet el sem fáradt 😁.Szerintem valami spirobolida lehet, de nem értek hozzá, szóval nekem csak egyszerűen... százlábú (ha valaki felismeri, írja meg kommentben, mi ez):

Folytattuk zarándoklásunkat a Sion hegyén. Az Elszenderülés bazilikája (Dormitio templom) zárva volt, mert tatarozták. Krisztus halálát követően a hagyomány szerint Szűz Mária a Sion-hegyen telepedett le. Itt élt teljes visszavonultságban, itt is halt meg. Egykori házának helyén már a IV. századtól templom állt, ma pedig az alig százéves, enyhén szecessziós díszítésű Elszenderülés Bazilika (Dormition) tekinthető meg e helyen. A Dormitio altemplomában van egy magyar kápolna. Muzsinszki Nagy Endre festőművész az 1929-ben kiírt nemzetközi pályázaton megbízást kapott egy 18 m2-es templomi mozaik kivitelezésére a Dormitio-bazilika altemplomában (1931). 2019-es képeket mutatok most:

Ezután a Coenaculumba, az Utolsó Vacsora termébe mentünk. Mk 14,13-16-ból és a párhuzamos helyekből nem derül ki egyértelműen, hogy Jézus hol költötte el tanítványaival az utolsó vacsorát. Húsvétkor minden jeruzsálemi háztulajdonos átadta megfelelő helyiségét a húsvéti bárány elfogyasztására. De hogy pontosan melyik ház tulajdonosa fogadta be Jézust és tanítványait, azt a jeruzsálemi hívek nem őrizték meg. 400 körül Egeria arról tudósít, hogy a húsvét előtti csütörtökön délután a Golgota közelében sztmisét mutattak be, s éjszaka igeliturgiával emlékeztek meg arról a tanításról, amelyet Jézus az Olajfák hegyén adott az apostoloknak. Az V. sz. második felétől a Sion hegyén épült bazilikában emlékeztek meg az utolsó vacsoráról. VI. sz.-i források a Kidron völgyét (az elfogatás színhelyeként ismert barlangot) jelölik meg az utolsó vacsora színhelyeként. Csak Jeruzsálemi Szent Szophróniosz pátriárka (†638) nyomán terjedt el az a nézet, hogy az utolsó vacsorának és a Szentlélek eljövetelének ugyanaz volt a színhelye: Jeruzsálemben a Sion hegye. Ezt írja: „A templomtól jobbra van a misztérium kamrája, amelyet fából készített kupola borít. Ebben ülte az Úr az Utolsó Vacsorát. Oltár áll benne, amelyen a liturgiát ünneplik”. A Szent Sion templomát a perzsák 614-ben felgyújtották és a kapuja előtt sok ezer keresztényt öltek meg. 

A keresztesek érkezésekor a bazilika romokban hevert, így hamar építettek egy újat, melynek északi hajóját a Szent Szűz elszenderülésének szentelték, a déli hajóból pedig fel lehetett menni az ún. emeleti terembe, mely az utolsó vacsora és a Szentlélek eljövetelének emlékére volt szentelve. Ez alatt volt az "alső terem", amely a lábmosás és Jézus megjelenéseinek emlékét őrizte.

Ide kapcsolhatjuk a pünkösdi eseményt is. Jeruzsálemi Szent Cirill egy katekézisében (348-ban) szól a Sion hegyén lévő „felső templomról”, amelyet a Szentlélek eljövetele emlékének szenteltek. Kevéssel később pedig Egeria írja le a pünkösdi liturgiát a „Felső- vagy Apostol-templomban”. Elbeszélése szerint a hívők a Szentsír-templomban töltötték az éjszakát, majd a reggeli istentisztelet után „az egész nép, az utolsó emberig elkísérte a püspököt a Sionra. Közben himnuszokat énekeltek. S mire a harmadik óra eljött, valamennyien ott voltak a Sionon. Akkor felolvasták az Apostolok Cselekedeteiből a Szentlélek eljöveteléről szóló részt ... Majd folytatódott az istentisztelet a maga rendje szerint.”

Veni Sancte Spiritus - Pünkösd emlékezete az Utolsó Vacsora terméből a Harpa dei előadásában:

A keresztesek távozása után a bazilika a XIV. századra teljesen elpusztult. Anjou Róbert 1333-ban megvásárolta a romokat a szultántól, majd a Szentszéknek adományozta azzal a feltétellel, hogy a szent helynek örök időkre a ferencesek legyenek az őrei. A ferencesek ekkor restaurálták a Coenaculum felső termét abban a formában, ahogy ma látjuk. A gótikus stílusban átépített teremben két oszlop két hajóra osztja a kápolnát.

Csak két évszázadig maradhattak itt a ferencesek, nagy áldozatok árán. Helyzetük egyre nehezebb lett, mert az a vélemény kezdett elterjedni, hogy az alsó teremben van Dávid király sírja. 1551-ben a török hatóság kiűzte a ferenceseket a szentélyből, s a Coenaculumot Dávid próféta mecsetjévé alakították át. A XIX. századig keresztények ide nem léphettek be. Később meglátogathatták a felső termet, de csak csendben imádkozhattak, szentmisét nem mutathattak be.

1948-ban az izraeliek kezébe került a Coenaculum, akik az alsó termet zsinagógává alakították át, s ők is Dávid sírját tisztelik itt. A felső terem továbbra is muszlim tulajdonban van. A hely valószínűleg keresztény zsinagóga-templom volt, Dávid sírja inkább az Ofel dombon keresendő (ez a jeruzsálemi templomhegy déli csúcsa - vö. 2Krón 33,14; Neh 11,21). Elsőként J. Pinkerfeld zsidó régész vizsgálta át 1951-ben az Utolsó Vacsora termeként számon tartott helyiség alatt azt a részt, amelyet Dávid sírjaként tisztelnek. Az apszis formájú fülkét pontosan a templom felé tájolták. Arra jutottak, hogy olyan zsinagógaépülettel állunk szemben, amely a templom lerombolása utáni évszázadban készült. Érdekesek a falon talált graffitik is. Az egyik négy betűből álló feliratot így fejtette meg: „Győzelem, Úr, Irgalmasság”. A négy betűt önmagában bizonyára másként is lehetne értelmezni, de az utána következő felirat, amely Jézus neve, a keresztény eredetet bizonyítja. Továbbá azt is bizonyítani lehet, hogy a régi emeleti terem emléke nem merült feledésbe.

Azon a napon, amikor Jeruzsálemben voltunk, Dávid sírjánál épp egy körülmetélést (héberül brisz) ünnepeltek (Péter atya lefotózta a rabbit a kisbabával - a rituális körülmetélés szertartását csak erre kiképzett rabbi végezheti).  A brisz vidám ünnepség, amelyet a család és a barátok együtt ülnek meg. Akár az esküvőkön, a legtávolabbi vidékekről is összesereglik a rokonság, hogy üdvözölje Ábrahám szövetségének legifjabb tagját. A szertartás után Mázzál tov! kiáltásokkal kívánnak jó sorsot a gyermeknek, majd az ünnepi asztalhoz ülnek. Valószínűleg ezért is hallottunk vidám éneklést a zsinagóga férfi oldaláról. De tartottak bár micvá ünnepségeket is, ami amolyan felnőtté avatás a zsidóknál, a mi bérmálásunkhoz lehetne hasonlítani (katt. a linkre és megtudjátok 😊). 

A Coenakulumban már lehet istentiszteletet tartani (a kusztódia honlapján láttam nagycsütörtöki és pünkösdi megemlékezést is, de valószínűleg nem régóta van így). A ferencesek a Coenaculum északi oldalán egy kis kolostort építettek, amely az elvett szentélyt pótolja. Jelenleg itt él egy magyar ferences is, Várnai Jakab atya (ebben az interjúban beszél az Utolsó Vacsora termének történetéről is). 

Zarándokok ezrei idézik fel itt az Utolsó Vacsora és Pünkösd eseményeit. Mindig őrült hangzavar van itt, mert mindenki a saját nyelvén imádkozik. De ez a szép benne. Ahogy 4 éve, idén is megemlékeztünk az itt történt eseményekről (bár a videó hangja a zaj miatt nem túl jó):