Hetedik nap - második rész - Jeruzsálem: Óváros, Cardo, Menóra, Nyugati fal, Izrael Múzeum (2023.03.30.)

Jeruzsálemet Nagy Szulejmán a XVI. században fallal vette körül. Ez a mai óváros, amelyet csak gyalogosan lehet bejárni a szűk utcák és sikátorok miatt. Gépkocsik csak egyes kapukon hajthatnak be.

Jeruzsálem óvárosa egy 0,9 négyzetkilométernyi, fallal körülvett terület Jeruzsálem keleti részén.

Több kulcsfontosságú vallási helyszínnek ad otthont:

 - a zsidók szent helyeinek: a Templom-hegynek és a Nyugati falnak,

 - a keresztények szent helyének: a Szentsír bazilikának,

 - a muszlimok szent helyeinek: a Sziklamecsetnek, az el-Aksza mecsetnek és a Templom-hegy más építményeinek.

A városfalakkal együtt az óvárost 1981-ben felvették az UNESCO kulturális világörökségének listájára.

Az óváros kapuiról bővebben ITT és ITT olvashattok.

Két merőleges tengely, kiindulva a két legfontosabb kaputól (Damaszkusz-kapu és Jaffa-kapu) határolja el az egyes negydeket. Déli részen az örmény és zsidó, északi részen a keresztény és muszlim negyed található. A különböző közösségek külön helyezkednek el a városban. Nincsenek teljesen elválasztva egymástól, de történelmük, különböző nemzetiségi eredetük, továbbá vallásuk bizonyos csoportokba kovácsolta össze őket.

Következő utunk a Nyugati fal felé vezetett. A Sion (Zion) kapu felé mentünk, amely Jeruzsálem óvárosának falának délnyugati részén található. A kapu jelenlegi nevét már a középkorban használták. A kapu díszes mintázata Szulejmán építészetének kifinomult ízléséről vall.  Az arabok Dávid kapunak hívják, a közelben levő sírról, amelyről úgy tartják, hogy Dávid királyé. A határ, amely 1948 és 1967 között megosztotta Jeruzsálemet izraeliek és jordánok között közvetlenül a kapu előtt volt, ezért a Hatnapos háború alatt keletkezett golyólyukak nyomai ma is láthatók a kapun, szándékosan nem távolították el őket.

Tovább sétáltunk a zsidó negyed felé, útközben egy nem mindennapi jószágot láttunk, egy kis kolibrit, amely éppen lakmározott az egyik bokron. Sajnos azt nem tudom melyik fajhoz tartozik a kolibrifélék családján belül, de ha valaki ráismer, kérem hozzászólásban jelezze.

A zsidó negyedben zegzugos kis utcák, zsinagógák, különböző korban épült házakkal keverednek itt. Valamikor a város ezen részében volt a Hasmoneusok palotája. Itt tartózkodtak Heródes családjának tagjai, amikor a római helytartók idejében Jeruzsálembe jöttek. Ide küldte Jézust Pilátus Heródes Antipászhoz (Lk 23,7).

1969-ig itt nem voltak ásatások. Utána azonban előkerült többek között a madabai mozaiktérképen jól látható ókori Jeruzsálem főútja, a Cardo Maximus. A történelem legrégebbi földrajzi ábrázolást tartalmazó padlómozaikja  egy ismeretlen művész munkája a VI. századból, aki valószínűleg a Jordániában levő, madabai keresztény közösségben élt, ami akkor érseki székhely volt. A perzsa hóditást követően a muszlim emberábrázolási tilalom miatt néhány emberalakot eltávolítottak a térképről. A mozaikokat az új görög-keleti ortodox templom építésekor fedezték fel 1894-ben. 1965-ben az eredetileg 21×7 méteres, két millió darabból álló mozaikot helyreállították és konzerválták. A másolatáról készítettem egy fotót 2019-ben:

A madabai mozaiktérkép másolata (2019)

A méteres járólapokból készült 8 m. szélességű Cardo Maximus abból az időből származik, amikor Jeruzsálam keresztény ellenőrzés alatt volt. Mivel ez az út kötötte össze a város keleti és nyugati oldalát, emberek, hívők ezrei használták ezt az utat, amikor a városba jöttek. A Szentsír templomból ezen az úton haladt a körmenet a Szent Szűz templomába, a Neába. A Nea templom romjai 1969 után kerültek elő a zsidó negyedben. A híres bizánci templomot Justinianus császár építtette a Szent Szűz tiszteletére. A bazilikát a VIII. században földrengés pusztította el. 1970-ben megtalálták az apszisát, 1973-ban a nyugati mozaikpadlót, majd 1975-ben a Nea északkeleti részét. 2017-ben újabb mozaikpadlót találtak a a damaszkuszi kapunál, mely a Nea templomhoz tartozó szálláshelyről származik. Erről írt a Magyar Kurír.

Eredeti római kori kövek

Ilyen lehetett az élet a Cardon

Az egyik látnivaló a zsidó negyedben a Hurva zsinagóga (jelentése: rom), melyet a bevándorló askenázi zsidók kezdtek építeni 1700-ban, de sohasem fejezték be, sőt 1948-ban lerombolták és csak a kétezres évek elején kezdődhetett meg az újjáépítése, ami 2010-ig tartott. A zsinagóga előtt található a zsidóság egyik legrégebbi jelképe, az arany menóra, ami  egy hétágú gyertyatartó, amely a Mózes által látott égő csipkebokrot szimbolizálja. A jeruzsálemi templomban használt menóra rekonstrukciója az alkotás, a zsidók reménye szerint, ha felépül a harmadik szentély, akkor oda fogják átszállítani és ott fogják elhelyezni. 

Ezután tartottunk egy kis ebédszünetet, majd a a zsidóság egyik legszentebb helyére, a siratófalhoz (Nyugati fal vagy Kotel) mentünk. Ez az egyik olyan hely Jeruzsálemben ami nagyobb hatással van rám. Katolikusként hiszem Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben, minden katolikus templomban. Ezért vallom és tanítom, hogy imádkozni bárhol lehet, Istent fel lehet fedezni a teremtményein keresztül, hiszen Ő betölt mindent és minden élet forrása. De személyesen találkozni Vele csak a templomban lehet. Ettől függetlenül a jeruzsálemi Kotel, vagy Siratófal, valamilyen módon hordozza Isten jelenlétét. Nem úgy mint a katolikus templomban, de van ennek a helynek egy varázsa. Krisztus szerette a templomot és megszentelte jelenlétével ezeket a falakat. Nem véletlenül hagyja itt vagy küldi el mindenki kvitlijét, nemcsak zsidók. Jómagam is 3x helyeztem el kvitlit a Siratófal kövei közé. Ezeket a cetliket nem semmisítik meg, mert, miután imák vannak rajtuk, ezért megszentelt szövegnek számítanak. A Fal rései előbb-utóbb megtelnek, imaszövegeket azonban a zsidó törvények szerint nem szebad kidobni. A cetliket évente kétszer erős vízsugárral eltávolítják a falból, majd összegyűjtik és eltemetik az Olajfák-hegyén található zsidó temetőben. 

A Nyugati fal 145 m hosszú. Ebből a siratófal mint imahely (zsinagógának minősül) 60 m, magassága 18 m. A Siratófal a templomteret körülvevő támfalnak a szakasza. A falban az alsó 12 m Heródes korából való. A mai utcaszint alatt még 19 sor kő van egymáson a romok alatt. Megfigyelhetők rajtuk a heródesi építkezés jellegzetes kőtömbjei. A kövek különböző anyaga a magyarázat arra, hogy miért rongálódtak meg egyenlőtlenül az idők folyamán. A puha "meleke'' mészkő kevésbé állta a szél és az eső pusztító hatását, mint a kemény "mizzi-jehudi'' kövek. A kőtömbök szélére faragott perem 5-10 cm széles és 7-13 mm mély. A kövek átlagos magassága 1,07 m. Ha jól megfigyeljük, a kövek alsó peremén bevágott szegély keskenyebb, mint a felső szélen lévő. Ennek az lehet a magyarázata, hogy az építész figyelembe vette, hogy a falat a szemlélő mindig alulró látta, s ebből a nézőpontból a különbséget nem lehet érzékelni. 

A templom sohasem pusztult el a zsidók szívében, amit a Siratófal előtti téren összegyűlt tömeg is bizonyít. Egy ideig csak keresztények és muszlimok látogathatták, de 1967-ben ez is zsidó fennhatóság alá került és ekkor alakítottak ki előtte egy tágas teret (korábban kis házak álltak itt). A templomtérre sokáig nem mehettek fel zsidók egyáltalán. Ma már felmehetnek, de nem imádkozhatnak. Ezért gyűlnek össze a zsidók a templomtér helyett a Siratófalnál, ami a zsidók legszentebb, felkereshető helye. Itt imádkozhatnak és siratják a templom pusztulását.

A fal jelentése eléggé összetett. Jelképezi egy nép minden lelki reménységét, továbbá bizonyítja a zsidó vallásban a folyamatosság érzékét. A fal mellett ugyanaz az Izrael gyülekezik össze, aki 3000 év óta imádja ugyanazt az Istent, ugyanazon a szent helyen, számos üldözés, száműzetés, tragédia és szétszóródás után is. Ez az imádság nemcsak a múlt siratása a templom lerombolása miatt, hanem messiási reménység is: a Messiás eljön, helyreállítja a templomot, amely minden nép számára az imádság háza lesz, és Izrael országát. Péntek este és szombaton imádkoznak itt a legtöbben. Hétfőn és csütörtökön tartják a bár micvá ünnepséget (a zsidó fiúk felnőtté avatása), mivel pont csütörtökön voltunk itt, belecsöppentünk néhány ilyenbe 😊. A gyerekek vallásos nevelésére, felnőtté avatására nagy gondot fordítanak, példát vehetnének róluk az európai keresztények. Mindenütt láttunk gyerekeket, akik nagy fegyelemmel várakoztak, imádkoztak szüleikkel, vagy nevelőikkel együtt. 

A Siratófalnál újra eszünkbe jut mindaz, amit a templom szépségéről az ókori írók mondtak. Josephus Flavius szerint "a legbámulatraméltóbb volt mindama művek között, amelyekről hallottunk, vagy amelyeket láttunk". Tacitus szerint "a szent épület minden emberi alkotást felülmúlt".

Érthető, hogy az apostolok is megcsodálták, Jézus viszont már látta a templom pusztulását: Jézus kilépett a templomból és elindult. Csatlakoztak hozzá tanítványai és mutogatták neki a templom épületeit. Ő azonban megjegyezte: "Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek: nem marad itt kő kövön, amit le nem rombolnának." (Mt 24,1-2)

Ezért hangzott a szívbemarkoló sóhajtozás és könyörgés az ősi falnál:

"Gyűjtsd össze Jeruzsálem falait.

Siess, siess, Sion megváltója.

Beszélj Jeruzsálem szívéhez.

Fordulj kegyelmesen Jeruzsálem felé.

Vigasztald meg azokat, akik sírnak Jeruzsálem fölött.

Lakozzék béke és öröm Sionban!

És Jessze ága viruljon Jeruzsálemben..."

Mint minden zsinagógában, itt is külön imádkoznak a férfiak és a nők. Mivel a férfiaknak kötelező imádkozni, a nőknek pedig nem, a férfiaknak lányegesen több helyük van a Siratófalnál, mint a nőknek 😊. A férfi részen Tibi és Atya fotóztak:

A bár mitzvák miatt jó kis dugó alakult ki az óvárosban, így a mi buszunk is csak hosszú várakozás után tudott minket felvenni, hogy elvigyen következő állomásunkra, az Izrael Múzeumba. Itt már kezdett hűvös lenni és eleredt az eső is. Ráadásul nagyon elfáradtunk. Kész csoda, hogy Péter atya végig tudta csinálni ezt a nehéz utat, hiszen utólag megtudtuk, hogy olyan képződmény volt a gerincében, ami miatt pár héttel később már nem bírt lábra állni és meg kellett műteni.

A múzeum négy nagy együttest foglal magába (ezekről lehet olvasni a honlapjukon), ebből mi az ókori Jeruzsálem makettjét 1:50 arányban, és a Könyv csarnokát néztük meg. A makett a Kr. u. 60 körüli Jeruzsálemet ábrázolja. A tervezés Michael Avi Yonah izraeli történész nevéhez fűződik, aki Josephus Flavius írásaira és egyéb korabeli történeti forrásokra támaszkodva készítette el azt. A munkát a „Holyland Hotel” tulajdonosa rendelte meg tőle 1966-ban, az izraeli függetlenségi háborúban elesett fia emlékére. A makettet a hotel udvaráról 2006-ban szállították át a múzeum területére, ahol a legújabb régészeti ismereteket felhasználva javították, aktualizálták. Aki nem tud eljutni ide virtuálisan is körbe sétálhatja ezt a nagyszerű alkotást. Az eső ellenére tudtunk róla pár fotót készíteni:

Az Antónia erőd

A Könyv csarnoka az a modern épület, amelyben a Holt-tengeri tekercsek találhatók. Az épület formája azokra a korsókra emlékeztet, amelyekben a qumrani közösség tagjai elrejtették értékes kézirataikat. A fehér szín kívülről, a fekete fal belülről az egyik qumrani szöveget illusztrálja: "A világosság fiainak harca a sötétség fiaivel". A Könyv csarnokában semmilyen képet sem videót nem lehet készíteni, csak a honlapjukat lehet megtekinteni. A csarnok közepén van kiállítva a teljes Izajás tekercs eredetiben. Több tekekrcs és töredék csak másolatban van, és időnként cserélik őket.

Rövid mosdószünet, aztán kis kitérővel irány a reptér. Az eső addigra már szakadt és nagyon hideg lett (9 fok). Messziről megnéztük Keresztelő János születésének templomát, ami tatarozás alatt volt, így nem volt látogatható, illetve a Vizitáció templomát, ahová viszont ilyen időben képtelenség lett volna felmenni. Beszúrom ide a 2019-es élményeket, amikor itt voltunk: https://szentfoldinaplo2019.blogspot.com/2019/03/7-nap.html

Minden fáradság ellenére, sokszorosan megérte újra eljönni ide, ami nekem sokba került és nem csak anyagilag. Tisztában vagyok vele, hogy ilyen-olyan okokból sokan nem tudnak eljutni ezekre a szent helyekre, hozzájuk próbálom most közelebb hozni ezeket.

Vízi Elemér jezsuita szerzetes pár héttel később látogatott el a Szentföldre, ez alkalommal készült vele egy interjú, amit ITT olvashattok. Ő írja többek között, hogy mit jelent egy szentföldi zarándoklat:

Minél inkább megismerjük Jézus emberségét, annál inkább növekszik bennünk az istensége.

Olyan ez, mint amikor egy barátunk megmutatja azokat a helyeket, tájakat, ahol élt, s ezáltal jobban megismerjük.

Keresni, megtalálni, megérkezni, elidőzni akartam, imádkozni, és engedni, hogy közel kerüljön hozzám, megnyíljon előttem az a hely. 

Megsejtettem hitünk születésének kezdeti küzdelmeit. 

A különböző helyeken elidőztem, kicsit oda is igazítottam életemnek bizonyos területeit, az előttem álló feladatokat, és rábíztam azokat Jézusra. 

Szívből kívánom mindenkinek, hogy legyen lehetősége mindazt átélni, amit mi átéltünk zarándoklatunk során.