„Isten nem a zűrzavar Istene, hanem a békességé” - október 7. óta újra háború dúl a Szentföldön...
A Szentföldön napok óta ismét az erőszak az úr. Sok százan haltak meg, gyerekek és felnőttek. Megszólalt Ferenc pápa, megszólalt Pietro Parolin bíboros, vatikáni államtitkár, s nem maradt néma Jeruzsálem latin pátriárkája, a nemrég bíborossá kreált Pierbattista Pizzaballa sem.
Ferenc pápa már vasárnapi beszédében kijelentette, hogy „a terrorizmus és a háború semmilyen megoldáshoz nem vezet”, s a harcok beszüntetésére szólított föl. Pietro Parolin bíboros, szentszéki államtitkár néhány napja rámutatott arra, hogy ameddig nem oldódik meg a palesztin kérdés, addig az erőszakos cselekmények kockázata fennáll. Parolin szerint az izraeliek és a palesztinok közötti kapcsolatok problémája csak az igazságosság alapján oldható meg. Ez a diplomácia nyelvén azt jelenti, hogy a nemzetközi közösségnek meg kell tennie mindent azért, hogy az önálló palesztin állam létrejöjjön, s a zsidó és a palesztin állam polgárai békében éljenek egymás mellett, tehát véget érjen a palesztin nép több évtizedes jogfosztottsága, ami az újra s újra kiújuló erőszak alapvető oka.
A jeruzsálemi pátriárkák és helyi egyházi vezetők már október hetedikén közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben elítéltek minden olyan harci cselekményt, amely civilek ellen irányul, „tekintet nélkül nemzeti, etnikai vagy vallási hovatartozásuktól”. A vallási vezetők – köztük Pizzaballa bíboros – arra hívták föl a politikai vezetőket, hogy valódi párbeszéd útján találják meg azt a megoldást, amely a Szentföldön az egyenlő jogok biztosítása révén elvezet a békéhez és a kiengesztelődéshez. A levél végén az első korintusi levél sokszor idézett mondatát olvassuk:
„Isten nem a zűrzavar Istene, hanem a békességé.”
Pizzaballa bíboros október kilencedikén érkezett haza Rómából a Szentföldre, Jeruzsálembe. A bíboros nyilatkozatot adott a Vatican News hírportálnak, az interjút a Magyar Kurir katolikus hírportál is közölte. Pizzaballa az erőszak minden formáját elítélte, de hangsúlyozta, hogy a mélyebb okokat is látni kell:
„Sajnos nem volt nehéz prófétának lenni, az ellenségesség fokozódását mindenki láthatta. De azt senki nem látta előre, hogy ilyen erőszakosan, ilyen nagy mértékben és brutálisan robban ki. Ez egy olyan kérdést vet fel, amelyet eddig félretettünk: a palesztin kérdést, amelyről egyesek talán azt gondolták, hogy már a múlté. Amíg a palesztin kérdést, a palesztinok szabadságát, méltóságát és jövőjét nem veszik kellőképpen figyelembe, addig az Izrael és Palesztina közötti béke kilátásai egyre távolibbak lesznek.”
Pizzaballa bíboros október 11-én levelet tett közzé, amelyben azt kérte a vallási közösségektől, hogy október 17. legyen a böjt és az ima napja – a Szentföldért; közös imában egyesülve kérjük az Istentől a békét, az igazságosságot és a kiengesztelődést.
Október 13-án, este Pizzaballa bíboros és a többi helyi egyházi vezető újabb közleményt adott ki. Ebben azt olvassuk, hogy az izraeli hatóságok által követelt evakuálás – a Gázai övezet északi részéből 1,1 millió embert kellene áttelepíteni délre (beleértve a keresztény közösségek tagjait is) –
„elmélyítené a már amúgy is katasztrofális helyzetet”.
Köztudott, az izraeli kormány teljes blokádot hirdetett az övezet ellen – megfosztva az elektromos áramtól, élelmiszertől stb. a lakosságot. Az egyházi vezetők Izrael vezetőihez fordulva azt kérték, hogy a nemzetközi közösség támogatásával biztosítsák a humanitárius segélyek bejutását az ostromlott övezetbe, egyben fölszólították a szemben álló feleket, hogy óvják meg a civilek életét. A levél végén az egyházi vezetők fölhívták ismét a Szentföld keresztény közösségeit és világszerte a jóakaratú embereket, hogy október 17. legyen az imádság és a böjt napja.
A Szentszék, mint a korábbi pápák idején is, figyelemmel kíséri a szentföldi történéseket. A Vatikán most közvetítő szerepet is igyekszik betölteni a felek között. Érdemes a mostani szomorú napok ürügyén nagyon röviden visszatekinteni arra, mit tettek a korábbi pápák a szentföldi béke megteremtése érdekében.
Isten szolgája, XII. Piusz pápa 1948-49-ben több enciklikában is foglalkozott a szentföldi eseményekkel, s a véres harcok ellen emelte fel szavát. Ő is imára hívta a világ keresztényeit (ld. az 1948. május elsején kiadott Auspicia Quaedam és az 1948. október 24-én kiadott In Multiplicibus Curis kezdetű enciklikát), sürgette a szent helyek védelmét és az igazságosságon alapuló béke megteremtését. Ő hívta életre a Pápai Misszió Palesztináért nevű segélyszervezetet, amely – más humanitárius szervezetek mellett – az őt követő pápák idején is nagy szerepet vállalt a hazájukból elmenekülni kényszerült palesztinok százezreinek segélyezésében.
Szent VI. Pál pápa volt az első, aki egyházfőként a Szentföldre látogatott, nem sokkal pápává választása után. Ő is az igazságosságon alapuló békéért szállt síkra, s szentföldi látogatása eredményeként született meg később a Betlehem Egyetem. VI. Pál 1975 karácsonyán a bíborosi kollégium tagjai előtt mondott beszédében kitért a szentföldi helyzetre is, s emlékeztetve az európai zsidóság második világháború alatti szenvedéseire arra hívta föl e nép fiait, hogy „ismerjék el egy másik népnek, Palesztina népének a jogait és legitim törekvéseit, amely nép hosszú ideje szintén sokat szenvedett”.
Szent II. János Pál pápa szentföldi látogatásakor (2000. március 20-26.), egy palesztin menekülttáborban a következőket mondta:
„Köszöntelek mindannyiotokat, s remélem és imádkozom azért, hogy látogatásom némi vigasztalást hozzon súlyos helyzetetekben. Látogatásom – Isten tetszése szerint – föl fogja hívni a figyelmet folyamatos szenvedéstekre. Meg vagytok fosztva sok mindentől, ami az emberi személy alapvető szükségleteit jelenti: nincs megfelelő lakásotok, nélkülözitek az egészségügyi ellátást, az iskolázást, a munkát. Mindenekfölött pedig őrzitek annak fájdalmas emlékét, amit el kellett hagynotok; nem csupán anyagiakban, hanem a szabadságot, a rokonságot, hagyományos kultúrátokat, mindazt, ami táplálta személyes és családi életeteket. Igaz, sok minden történik itt, Dheishehben és a többi táborban annak érdekében, hogy szükségleteiteket kielégítsék, főként az ENSZ Relief and Works ügynöksége révén. Külön örülök a Pápai Misszió Palesztináért és sok más katolikus szervezet hatékony jelenlétének. Mindazonáltal még nagyon sok a tennivaló.
Az emberhez méltatlan feltételek, melyek között a menekülteknek élniük kell, a vészhelyzetekben is csak rövid ideig elviselhető nehézségek hosszú ideig való elhúzódása, a tény, hogy a kitelepítetteknek évekig táborban kell maradniuk: ezekből adódik a problémát kiváltó okok igazságos rendezésének égető szüksége. Csak a Közép-Kelet vezető személyiségeinek és az egész nemzetközi közösség határozott – a politikát felülmúló és a közjót szolgáló szemlélettől vezérelt – elkötelezettsége lesz képes eltávolítani jelen helyzetetek okait. Felhívást teszek közzé a nagyobb nemzetközi szolidaritás és az e kihívással szembenéző politikai akarat érdekében. Kérem mindazokat, akik őszintén fáradoznak a békéért és igazságosságért, el ne veszítsék bátorságukat. A politikai vezetőkhöz fordulok, hogy valósítsák meg a már megkötött egyezményeket és haladjanak a béke felé, melyre annyira vágyódik minden értelmes férfi és nő, az igazságosság felé, mely elidegeníthetetlen joguk.”
A szent pápa utóda, XVI. Benedek sem hallgatott. Szentföldi látogatásának egyetlen beszédéből idézünk, amely a palesztin elnöki palota udvarán hangzott el, 2009. május 13-án. Ebben a rövid beszédben a menekülni kényszerült Szent Családhoz hasonlította a palesztin menekültek sorsát, s az izraeliek által fölhúzott falról – amelynek létesítése a Hágai Nemzetközi Bíróság határozata értelmében ellentétes a nemzetközi joggal – is beszélt:
„Elszoruló szívvel láttam a menekültek helyzetét, akiknek a Szent Családhoz hasonlóan el kellett hagyniuk otthonukat. És láttam a falat, mely benyúlik a ti területetekre, és elválasztja a szomszédokat és a családokat, körülveszi a szomszédos tábort, s jórészt eltakarja Betlehemet.
Jóllehet falakat könnyű felhúzni, mindnyájan tudjuk, hogy nem állnak örökké. Le lehet őket rombolni. Mindenekelőtt azonban azokat a falakat kell eltávolítani, melyeket a saját szívünk köré emelünk, a barikádokat, melyeket a felebarátunk ellen építünk. Íme, búcsúszavaimban ezért ismétlem meg ismét a felhívást a lélek nyitottságára és nagylelkűségére, hogy legyen vége a türelmetlenségnek és a diszkriminációnak. Nem fontos, hogy egy konfliktus mennyire kezelhetetlennek és mélybe gyökerezőnek látszik, mert mindig vannak motívumok, melyek alapján remélni lehet, hogy megoldható, hogy a békéért és kiengesztelődésért fáradozók türelmes és állhatatos erőfeszítései végül is gyümölcsöt hoznak. Erősen kívánom nektek, Palesztina népe, hogy ez minél előbb megtörténjék, s végre békének, szabadságnak és stabilitásnak örvendezhessetek, amit oly régóta nélkülöztök.”
Látjuk, a zsidó állam kikiáltása óta a pápák folyamatosan szorgalmazták a béke megteremtését a Szentföldön. A béke azonban csak az igazságosság gyümölcse lehet.
XII. Piusz pápának a második világháború kitörése előtt néhány nappal elhangzott, híres rádióüzenetében hangzott el ez a mai is aktuális figyelmeztetés:
„A békével semmi sem vész el, a háborúval minden elveszhet.”
Október 17-én, kedden tehát – követve a Pizzaballa bíboros és a többi szentföldi egyházi vezető felhívását – imádkozzunk azért, hogy a békesség Istene uralkodjék a Szentföldön.
Forrás: zarandok.ma
Fotók: saját
XV. Benedek pápa imája a békéért
Megjegyzések
Megjegyzés küldése